Libás mondókák

Nincs szebb állat, mint a lúd,
nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron mezítláb,
úgy kíméli a csizmát.

Száz liba egy sorba,
Mennek a nagy tóra,
Elöl megy a gúnár,
Jaj de begyesen jár.

Egy-petty, libapetty,
Terád jut a huszonegy.

Szentendrei legények,
Libát loptak szegények.
Nem jól fogták a nyakát,
A nyakát, sej-haj a nyakát,
Elgágította magát.

Libás mondókák

Kő kút körül út
körbefutja hosszú nyakú
fehér lúd.

Hat lúd a zabszalmába,
Hetedik a hajdinába.
Arra megy a gazda,
Hetediket hajtja.

Liba mondja gi-gá-gá,
elmegyek én világgá!

A gúnárom elveszett,
Keresésére megyek.
Nincsen annak más jegye,
Szárnya, tolla fekete.

Gi-gá, gi-gá gúnárom
elveszett a vásáron,
vártam, majd csak hazajön,
s az ablakon beköszön;
de nem jött meg a betyár,
tepsibe való gúnár,
akire jön a három:
keresse meg gúnárom!

Elesett a lúd a jégen,
majd felkel a jövő héten.

Libuskáim, egyetek,
Szép kövérek legyetek.