Mikulás aranylánca: legendák és hagyományok nyomában
Egyszer réges-régen, egy hóval borított, csendes kis faluban élt egy kicsi lány, Lilla, aki imádta a Mikulás ünnepét. Minden évben izgatottan várta, mikor érkezik a fehérszakállú, piros ruhás jótevő. Egy decemberi estén, amikor Lilla ablakán túl a hópelyhek táncoltak, a nagymamája egy különös történetet mesélt neki a Mikulás aranyláncáról.
– Tudod, Lilla – kezdte a nagymama –, a Mikulásnak van egy aranylánca, ami nem akármilyen lánc ám! Ez a lánc az év minden napján végigkíséri őt, s minden szeme egy-egy jócselekedetre emlékeztet.
Lilla nagy szemekkel hallgatta, miközben kezét a nagymamáéba csúsztatta.
Az aranylánc eredete: történetek a múltból
– Réges-régen, amikor a Mikulás még csak fiatal manókat segített, egyszer egy csodálatos, meleg fényű aranyláncot talált az erdőben – folytatta a nagymama. – Nem volt rajta semmi különös, csupán ragyogott, mintha a Nap sugarai költöztek volna bele. A Mikulás kíváncsi lett, honnan származhat. Ahogy elindult az aranylánccal, minden útjába kerülő állatot, manót, sőt, még egy eltévedt kisfiút is segített.
Minden jócselekedet után a lánc egy kicsit tovább nőtt, újabb szemet kapott. Így lett belőle hosszú, fénylő aranylánc.
– És tudod, mi történt, amikor a Mikulás legelőször szétosztotta az ajándékokat? – kérdezte a nagymama mosolyogva.
– Mi? – suttogta izgatottan Lilla.
– Az aranylánc minden szeme elkezdett egy-egy kis csillagot sugározni az éjszakába, hogy minden gyermek álma valóra váljon.
Milyen jelentést hordoz Mikulás aranylánca?
Lilla elgondolkodott.
– Akkor, nagymama, az aranylánc olyan, mint a jócselekedetek füzére?
– Pontosan, kicsim. Minden alkalommal, amikor valaki jót tesz, a Mikulás aranylánca egy picit fényesebb lesz. Ezért, amikor segítesz, amikor szeretettel fordulsz másokhoz, te is hozzájárulsz ahhoz, hogy az aranylánc ragyogjon.
Lilla ekkor elhatározta, hogy másnap segít a kisöccsének felöltözni, és megosztja vele a finom mézeskalácsot is.
Az aranylánc szerepe az ünnepi szokásokban
Azóta is minden Mikulás ünnepen Lilla és a falubéli gyerekek összegyűltek a nagy fenyőfa körül. Mindegyikük vitt magával egy-egy arany szalagot, amit a fára akasztottak. Így emlékeztek meg a Mikulás aranyláncáról, és arról, hogy a szeretet és a jóság összeköt mindenkit.
Egyik évben a Mikulás maga is ellátogatott hozzájuk. Hatalmas zsákjából apró, fénylő aranyláncokat húzott elő, s azt mondta:
– Ez a lánc minden jó szívű gyermeké, aki segített másoknak! Vigyázzatok rá, mert minden jóság, amit tesztek, új szemet varázsol rá!
A gyerekek örömtáncot jártak, s onnantól kezdve minden évben újabb és újabb aranyszemmel bővült a közös fenyőfa lánca.
Hogyan készülhet el otthon Mikulás aranylánca?
Lilla nagymamája egyszer megmutatta, hogyan készíthetnek saját aranyláncot házilag. Elővette néhány aranypapírból vágott csíkot, és megmutatta, hogyan kell karikát hajtani, majd összefűzni őket. Lilla örömmel készítette el a saját láncát, és minden egyes szemet egy-egy jócselekedettel díszített: segített az anyukájának, megvigasztalta a barátnőjét, együtt játszott a kisöccsével.
Amikor elkészült, büszkén akasztotta fel az ablakba, hogy a Mikulás is láthassa: idén is ragyog az aranylánc, mert sok jóság lakozik a szívekben.
Így történt hát, hogy Lilla és barátai minden évben újabb jósággal bővítik a Mikulás aranyláncát, s az ünnep fényesebb és szeretetteljesebb lesz minden évben.
Így volt, igaz volt, vagy mégsem volt, ez már csak egy mese! De ha te is teszel valami jót, talán az aranylánc tényleg rád is ragyog majd!