Egy álmos reggel Mikulás bácsi házában
Egy hideg, havas reggelen Mikulás bácsi házában minden csendes volt. A kandallóban parázs pattogott, a ház sarkában régi hintaszék nyikorgott halkan, ahogy Mikulás bácsi álmosan ringatta benne magát. Szemében még ott ült az álom, mert az éjszaka hosszú volt, és a hó is vastag paplanként borította be a tájat.
– Jaj, de álmos vagyok ma – ásított nagyot Mikulás bácsi, miközben a piros sapkája majdnem leesett a fejéről.
– Talán túl sok mézes teát ittam tegnap este – motyogta, és megdörzsölte a szemét.
A manók csendes készülődése ajándékokkal
A manók már korán reggel nekiláttak a munkának. Csendben surrantak a műhelyben, csomagolták az ajándékokat, masnikat kötöttek, és vigyáztak, hogy Mikulás bácsi pihenhessen. Közben halkan beszélgettek, hogy ne zavarják a nagyfőnököt.
– Ssss, halkabban, Zizi! – intett rá Palkó manó a társára.
– Tudod, hogy Mikulás bácsinak fontos napja lesz, pihennie kell – tette hozzá.
A manók egymás között súgtak-búgtak, vajon hogyan segíthetnének még Mikulás bácsinak, hogy kipihenten induljon majd a nagy útra. Közben Zizi manó eltűnt a konyhában, hogy készítsen egy bögre forró kakaót Mikulás bácsinak, hátha attól jobban érzi magát.
Mikulás bácsi és a kihagyhatatlan délutáni szundi
Az ebéd után Mikulás bácsi úgy érezte, muszáj egy kis szundikálást beiktatnia. Lefeküdt a nagy, pihe-puha ágyába, és hamarosan már halkan szuszogott. A manók lábujjhegyen jártak a házban, hogy semmi se zavarja.
– Hogy fogunk elkészülni minden ajándékkal, ha Mikulás bácsi ilyen álmos? – suttogta Tóbiás manó.
– Majd mi megoldjuk, ne aggódj – nyugtatta meg Palkó.
Az idő gyorsan telt, az ablakon túl egyre nagyobb hópelyhek hullottak. Mikulás bácsi álmaiban vidám gyerekeket látott, akik már izgatottan várták az ünnepet.
Hogy segítenek az állatok Mikulás bácsinak?
Délután a rénszarvasok is észrevették, hogy Mikulás bácsi mennyire fáradt. Rudolf, a legpirosabb orrú rénszarvas, odalopakodott a házhoz, és az ablakon át bekukkantott.
– Talán idén mi is elvégezhetünk néhány feladatot – mondta csendesen.
A manók örömmel fogadták az ötletet. Így hát a rénszarvasok segítettek a szánkó megtisztításában, a madarak pedig csőreikkel megigazították a csomagokra kötött masnikat. A nyuszik az udvaron összegyűjtötték a lehullott tobozokat, hogy abból is díszek készüljenek.
Mindenki azon dolgozott, hogy Mikulás bácsinak kevesebb dolga legyen, amikor felébred. Még Bogyó, a kis egér is cipelte a legkisebb ajándékokat a zsákba.
Az esti mese és az álmos Mikulás búcsúja
Este lett, és Mikulás bácsi kilépett a házból, hogy megnézze, minden készen áll-e. A manók, rénszarvasok és többi állat boldogan mutatták meg neki a sok-sok elvégzett munkát.
– Ó, micsoda csoda csapat vagytok ti! – mondta Mikulás bácsi mosolyogva, és megsimogatta Rudolf fejét.
A kandalló előtt mindenki leült, és Mikulás bácsi egy rövid mesét mondott arról, milyen jó együtt dolgozni, figyelni egymásra, és segíteni a fáradt barátokon. Szemében meleg szeretet fénylett, ahogy a manókra, rénszarvasokra és állatokra nézett.
– Jó éjt, kedveseim! – suttogta végül Mikulás bácsi, és halkan elindult a hálószobája felé, hogy tovább álmodjon jóságról, szeretetről és barátságról.
Így volt, igaz volt, mese volt!