Bodri különös éjszakája: a rejtély kezdete
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi, göndör bundájú kutya, akit Bodrinak hívtak. Bodri egy apró faluban lakott, nem messze egy sűrű erdőtől, ahol minden este furcsa fények jelentek meg az égen. Egy nyári estén, amikor a nap már elbújt a dombok mögött, Bodri a kis kertben üldögélt, és a csillagokat figyelte. Hirtelen egy különösen fényes csillag suhant át az égen, és Bodri szeme kikerekedett a csodálkozástól.
– Vajon mi lehet az ott fenn? – töprengett hangosan, miközben a csillagok táncát nézte. Olyan érzése támadt, mintha a csillagfény hívogatná őt, hogy fedezzen fel valami titokzatos dolgot.
Aznap éjjel Bodri nem tudott elaludni. A csillagfény különös varázsa teljesen megigézte. Elhatározta, hogy másnap este utánajár a fények titkának.
Csillagfény az erdő felett – mit rejthet az égbolt?
Ahogy a következő este leszállt, Bodri óvatosan átosont a kertkapun, és elindult az erdő felé. Az égen ismét megjelentek a ragyogó csillagok, mintha ezer kis gyertya világítana fentről. Az erdő sötét és titokzatos volt, de Bodri nem félt, mert tudta: a csillagfény vigyáz rá.
Ahogy egyre beljebb ment, egy kicsi tisztáshoz ért, ahol a holdfény fényesebben világított, mint bárhol máshol. Bodri megállt és körbenézett. A tisztáson mintha apró szikrák ugrándoztak volna a fű között.
– Nahát! Csillagok a földön? – csodálkozott Bodri. Ekkor neszt hallott a bokrok felől.
A titok nyomában: Bodri barátai segítenek
A bokorból előbújt Bodri két jó barátja: Mirci, a játékos cica, és Kele, a bölcs bagoly. Mindketten észrevették már korábban is a titokzatos csillagfényt.
– Te is látod? – kérdezte Mirci izgatottan. – Olyan, mintha a csillagok lejöttek volna közénk!
– A csillagfény mindig valami különlegeset jelent – mondta Kele komolyan. – Talán valakinek szüksége van a segítségünkre.
Bodri bólintott, és együtt indultak tovább a tisztás közepére. A kis szikrák egyre élénkebben táncoltak, mintha hívogatnák őket.
Varázslatos találkozás a csillagszóró tisztáson
A tisztás közepén váratlanul felragyogott egy nagyobb fény, és egy apró, fénylő lény jelent meg. Olyan volt, mint egy csillag, de mégis beszélni tudott.
– Üdv, kedves barátaim! – szólt a lény kedves hangon. – Csillagszórónak hívnak. Azért jöttem, mert csak azok láthatnak engem, akiknek a szíve tele van szeretettel és jósággal.
Bodri, Mirci és Kele csodálkozva néztek egymásra.
– Mit tehetünk érted? – kérdezte Bodri.
– Az emberek néha elfelejtik, milyen fontos a kedvesség és a szeretet. Az én csillag erőm csak akkor ragyoghat igazán, ha segítetek megosztani ezt a fényt másokkal is – magyarázta Csillagszóró.
A három jó barát elhatározta, hogy minden este kedvesek lesznek egymáshoz, és segítenek azoknak, akik szomorúak vagy magányosak. Minden jó cselekedetükkel egy-egy apró csillag ragyogott fel az égen, jelezve, hogy a szeretet sohasem vész el.
Megfejtett titok: mit tanult Bodri az éjszakából?
Ahogy az éjszaka véget ért, Bodri és társai hazafelé indultak. A csillagok a fejük felett most még fényesebben ragyogtak. Bodri tudta, hogy a titok nem más, mint a szeretet ereje, amely mindannyiuk szívében ott él.
– Látod, Bodri – szólt Kele bölcsen –, a legnagyobb csillagfény is csak akkor ragyog igazán, ha jóságot és szeretetet viszünk a világba.
Bodri boldogan szaladt haza, mert megtanulta: egy kedves szó, egy ölelés, vagy egy apró segítség is csillagfénnyé válhat mások életében.
Így történt, így volt, ez volt a mese! Talán igaz is volt, talán nem – de a szeretet és a jóság mindig csodát tud tenni.