Csoki, a csillagszemű kutya történetének kezdete
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi faluban egy különleges kutyus. Úgy hívták: Csoki. Nem volt ő sem nagy, sem kicsi, sem fekete, sem fehér, hanem pont olyan színű, mint a friss tejbe mártott csokis keksz. A bundáján egyszerre táncolt a barna és a fehér, ahogy a napfény végigsiklott rajta. De ami igazán különlegessé tette, az a két szeme volt. A faluban mindenki csak csillagszemű Csokinak hívta, mert ha ránéztek, mintha egy-egy kicsi csillag ragyogott volna a szemében.
A falu határában volt egy régi, takaros házikó. Ott lakott Julcsi néni, aki már régóta egyedül élt. Csoki nem is sejtette, hogy hamarosan ő lesz az, aki boldogságot visz Julcsi néni életébe.
Hogyan kapta Csoki a nevét és különleges szemét?
Egy esős őszi napon, mikor a fák levelei aranyban és vörösben ragyogtak, Julcsi néni kiment a kertbe, hogy összegereblyézze a lehullott leveleket. Egyszer csak a bokor alól halk nyüszítés hallatszott. Ahogy közelebb ment, egy remegő kiskutyát talált, aki ázottan, fázva kuporgott ott.
„Jaj, te szegény, hogy kerültél ide?” kérdezte Julcsi néni, és óvatosan magához vette a kiskutyát.
A kiskutya két nagy, csillogó szemével nézett fel rá. Mintha valóban apró csillagok ragyogtak volna benne, oly tisztán csillogott.
„Hát, ilyen szép szemű kutyát még sosem láttam!” mondta csodálkozva. „És a színe is olyan, mintha csokiba mártott volna a jó Isten! Legyél akkor te Csoki, az én édes kis barátom!”
Így hát a kiskutya megkapta a Csoki nevet, és Julcsi néninél otthonra lelt. Mindenki ámulattal nézte, amikor Julcsi néni Csokival sétált a falu utcáján. A gyerekek különösen szerették, mert Csoki szemében valami varázslat lakozott.
Az első találkozás: Csoki és gazdája barátsága
Csoki hamar megszokta új otthonát. Minden reggel izgatottan várta, hogy Julcsi néni felébredjen. Egyszer, mikor Julcsi néni szomorú volt, Csoki odabújt hozzá, és a fejét az ölébe hajtotta.
„Ugye tudod, hogy te vagy most már a családom?” suttogta Julcsi néni, mire Csoki vidáman csóválta a farkát.
Azóta mindig együtt mentek a piacra, a postára, vagy csak sétálni a határban. Csoki mindig vigyázott gazdájára, és ha valaki szomorú volt a faluban, Csoki odaszaladt hozzá, barátságosan megnyalta a kezét.
Egy nap, amikor nagy vihar készült, Julcsi néni félt, hogy Csoki megijed a mennydörgéstől. De Csoki csak leült mellé, és biztatóan nézett rá. „Ne félj, Julcsi néni, én itt vagyok veled!” – mintha ezt üzente volna a csillagszemével.
Csoki kalandjai a környékbeli gyerekekkel
A faluban sok gyerek élt, és mindegyikük szerette Csokit. Amikor a játszótéren labdáztak, Csoki mindig velük futott. Egyik nap egy kisfiú, Ákos, elhagyta a kedvenc piros labdáját az öreg tölgyfa alatt. Már majdnem sötétedett, amikor észrevették, hogy nincs meg.
„Most mi lesz, anyu, holnap nem tudok játszani!” sírta el magát Ákos.
Ekkor Csoki szimatolni kezdett, és hamarosan visszaszaladt a labdával. A gyerekek ujjongtak, Ákos pedig boldogan megsimogatta Csoki fejét.
„Köszönöm, Csoki! Te vagy a legjobb barátom!” mondta lelkesen.
De Csoki nemcsak a játékban volt ügyes. Egyszer, amikor egy kismadár kiesett a fészkéből, Csoki óvatosan odavitte Julcsi nénihez, hogy segítsenek rajta. Így mindenki tudta, hogy Csoki nemcsak okos, hanem nagyon kedves és segítőkész is.
Mit tanulhatunk Csokitól, a csillagszemű kutyától?
Csoki történetéből megtanulhatjuk, hogy a szeretet és a jóság csodákra képes. Nem számít, milyen kicsik vagyunk, vagy hány csillag van a szemünkben – ha a szívünkben szeretet lakik, mindenki szebbé teheti a világot maga körül.
Csoki mindig segített, ha valaki bajban volt, és sosem felejtette el, hogy a barátság a legnagyobb kincs. Ezért szerették őt a gyerekek és a felnőttek is. Ha te is kedves vagy és segítesz másokon, a világ is egy kicsit fényesebb lesz – talán még a szemedben is felragyog egy csillag.
Így volt, igaz volt, talán mégsem, de ilyen szép mese volt Csoki, a csillagszemű kutya története.