Hópihe hercegnő különös utazása a téli erdőben
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves kis hercegnő, akit mindenki csak Hópihe hercegnőnek hívott. A palotáját a legmagasabb hegy tetején építették, ahol mindig hullott egy kevés hó, még nyáron is, és az ablakából messzire ellátott a téli erdő fölött. Hópihe hercegnő nagyon szerette a havat, és gyakran sétált a havas fák között, beszélgetett a mókusokkal és madarakkal.
Egyik reggel, amikor a nap első sugarai csillantak meg a hópihéken, Hópihe hercegnő különös érzéssel ébredt. Úgy érezte, ma valami egészen rendkívüli fog történni vele. Elbúcsúzott a királyi szüleitől, magához vette a kis kék köpenyét, és elindult a havas erdő felé.
Egy titokzatos üzenet a hófödte fák között
Ahogy Hópihe hercegnő sétált, egyszer csak meglátott egy apró, csillogó levelet a fák között. A levél olyan szépen ragyogott, mintha jégkristályból lett volna. Hópihe óvatosan felemelte, és elolvasta: „A téli erdő szíve veszélyben van. Csak a tiszta szív és bátor lélek mentheti meg!”
– Nahát, vajon ki írt nekem ilyen üzenetet? – tűnődött hangosan Hópihe.
Ekkor egy hóbagoly szállt le az egyik ágra, és barátságosan hunyorgott rá. – Ne félj, hercegnő, én segítek neked! – mondta bölcsen. – A jégkristály palotába kell menned, de vigyázz, az út tele van titkokkal!
– Köszönöm, Hóbagoly! – mondta Hópihe, és a hóbagoly vezette tovább az erdő mélyére.
Varázslatos lények és barátok a hó birodalmában
Az út során Hópihe hercegnő találkozott egy kis fehér nyuszival, aki remegett a hidegtől. – Szia, kis Nyuszi! Miért vagy ilyen szomorú? – kérdezte.
– Elveszítettem a testvéreimet, és félek egyedül – felelte Nyuszi.
Hópihe megsimogatta, és azt mondta: – Ne félj, segítek megtalálni őket. Együtt bátrabbak vagyunk!
Így hát ketten folytatták az utat. Nemsokára találkoztak a testvérekkel, akik egy nagy fenyőfa alatt bújtak el. Örömükben ugrándoztak, és megígérték, hogy segítenek az úton. A kis csapat egyre nagyobb lett, mert hamarosan csatlakozott hozzájuk egy kíváncsi őzgida és egy vidám rókakölyök is.
Az erdő szíve: a rejtélyes jégkristály palota
A barátságos állatokkal haladva végül elérkeztek egy tisztáshoz, ahol ott állt a csodálatos jégkristály palota. A palota minden tornya, fala és ablaka úgy csillogott, mintha milliónyi hópihe borította volna. De a palota szívében valami nem stimmelt. A központi teremben állt egy nagy jégkristály, amely halványan pislákolt.
– Ez a téli erdő szíve – mondta a hóbagoly. – De valamiért elvesztette az erejét.
Hópihe hercegnő óvatosan megérintette a jégkristályt, és érezte, hogy hideg, de egyben szomorú is. Ekkor rájött, hogy a szeretet hiányzik belőle.
– Szeretetre van szüksége! – kiáltotta.
– Sosem szabad elfelejteni, hogy a szeretet mindent meggyógyít – mondta a kis Nyuszi.
Hópihe hercegnő bátorsága megmenti a téli erdőt
A hercegnő összefogta barátait, és mindannyian megosztották legkedvesebb emlékeiket, szeretetüket, nevetésüket a jégkristállyal. Ahogy meséltek, a kristály egyre fényesebben ragyogott, majd hirtelen az egész palota megtelt meleg fénnyel.
– Megmentetted a téli erdőt, Hópihe hercegnő! – örvendezett mindenki.
– Együtt voltunk bátrak, és együtt segítettünk! – válaszolta a hercegnő boldogan.
Ettől a naptól kezdve a téli erdőben mindig ragyogóbb lett a hó, a barátok pedig sosem hagyták magukra egymást. Hópihe hercegnő megtanulta, hogy a szeretet és a bátorság mindennél fontosabb.
Így volt, úgy volt, ez volt a mese! Talán igaz volt, talán nem, de az biztos, hogy a szeretet, a bátorság és az összetartozás mindig csodákat tesz.