A hóember szívének titokzatos eredete
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy kicsi faluban egy kisfiú, akit Matyinak hívtak. Matyi nagyon szerette a havat, és amikor az első hópelyhek lehullottak, már szaladt is ki a kertbe. Egyik téli reggelen Matyi úgy döntött, megépíti élete legszebb hóemberét. Hosszú sálat tekert a hóember nyakába, szénből csinált neki mosolygós szájat, és régi, piros gombot tett a pocakjára. Amikor kész lett, Matyi halkan megszólalt.
– Bárcsak lenne egy szíved, hogy érezni tudnád, milyen jó barátom vagy!
A hóember csak állt csendben, ahogyan a hóemberek szoktak.
Este Matyi szülei az ágyánál ültek, és Matyi felidézte a napját.
– Mama, szerinted lehet a hóembernek szíve? – kérdezte álmos szemmel.
– A szeretet mindenhol ott van, még a hóban is – mosolygott rá az anyukája. – Ha igazán szereted, talán még egy hóember szíve is megdobban.
Hogyan dobbanhat egy hóember szíve télen?
Aznap éjjel, amikor Matyi már mélyen aludt, különös dolog történt. A holdfény ezüst csíkokat rajzolt a kertbe, és a hóember egyszer csak pislogott egyet. A sálja alatt halk, puha dobbanás hangzott.
– Mi ez? – gondolta magában. – Ez biztosan Matyi kedvessége!
Ahogy körülnézett, látta, hogy a kert végében egy kisebb hónyúl reszket a hidegben. A hóember bátorságot vett, és megszólította.
– Szia, hónyuszi! Fázol?
A hónyúl meghökkent, de aztán bólintott.
– Igen, nagyon fázom. Bárcsak valaki segítene!
A hóember nagy, puha kezével letört egy darabot a saját sáljából, és a hónyúl nyakába kötötte.
– Tessék, ettől talán melegebb lesz!
A hónyúl hálásan nézett rá, és lassan elmosolyodott.
– Köszönöm! Olyan jó, hogy van, akinek szíve van itt a hóban!
Mesék és legendák a hóember szívéről
A falu gyerekei másnap reggel észrevették, hogy a hóember mintha boldogabb lenne, és talán egy kicsit közelebb került a házhoz, mint előző nap. Matyi is odafutott hozzá.
– Jó reggelt, hóember! – köszönt neki.
A hóember nem válaszolt, de Matyi érezte, mintha valami melegséget árasztana magából. A gyerekek azt suttogták, hogy éjszaka a hóember szíve dobban, és minden jócselekedet, amit teszünk, egy kicsit melegebbé teszi a világot.
Este Matyi barátai is eljöttek a hóemberhez, és meséltek neki a kedvességről, szeretetről és barátságról. Minden mesével a hóember arca egyre boldogabb lett.
A szeretet ereje: megelevenedő hófigurák
Ahogy múltak a napok, a hóember szíve egyre erősebben dobogott. Egyik éjszaka arra ébredt, hogy körülötte minden hófigura – hónyúl, hómadár, sőt még a hóból készült kis hókutya is – életre kelt.
– Én is szeretnék valami jót tenni! – mondta a hókutya.
A hóember mosolygott, és mindenkinek adott egy-egy kis szívet hópelyhekből.
– Osszátok szét! A szeretetből mindenkinek jut!
Így történt, hogy minden hófigura elindult a kertekbe, udvarokba, és ahol egy magányos gyerek vagy elhagyott madár volt, oda vitték a hóember szívéből egy darabot.
Reggel a falu gyerekei örömmel fedezték fel a hópelyhes szíveket az ajtóik előtt.
Mit taníthat nekünk a hóember szíve?
Matyi büszkén nézte a hóembert, akinek szíve melege mindenkire átragadt. Megtanulta, hogy a barátság és a szeretet ott szunnyad minden apró jócselekedetben, amit teszünk. A hóember szíve megmutatta, hogy a kedvesség még a leghidegebb téli napokat is felmelegíti.
Így volt, igaz volt, mese volt! Talán igaz sem volt, de az biztos, hogy a szeretetből mindenkinek jut, még ha hóember is vagy.