Az unikornis és a fagyikaland kezdete
Egyszer régen, a Szivárványerdő közepén, élt egy unikornis, akit Csillagszivárványnak hívtak. Csillagszivárvány szőre csillogott a napsütésben, sörénye olyan színes volt, mint a legszebb festékpaletta. Minden reggel boldogan ébredt, kedvesen köszöntötte az erdő lakóit, és mindig akadt valami játék vagy kaland, amit együtt játszhattak.
Egy szép nyári napon Csillagszivárvány valami nagyon izgalmasat érzett a levegőben. Messziről hallatszott a madarak csicsergése, és a virágok illata is édesebbnek tűnt a szokásosnál. Az unikornis már sejtette: ma valami különleges fog történni.
Miért szerette annyira az unikornis a fagyit?
Csillagszivárvány legnagyobb kedvence a fagylalt volt. Szerette, ahogy a hideg édesség elolvad a nyelvén, és mindenféle ízesítést kipróbált. Volt, hogy epres fagyit kért, máskor csokisat, néha pedig egyszerűen mindegyiket egyszerre szerette volna megkóstolni.
Barátai, Pufók Nyuszi és Csuporka Maci, gyakran kérdezték tőle: "Miért eszel ennyi fagyit, Csillagszivárvány?" Az unikornis ilyenkor nevetve csak ennyit mondott: "Mert a fagyi boldoggá tesz, és a szivárvány színei is benne vannak!"
Egy varázslatos fagyiünnep készülődése
Aznap különösen nagy izgalom lett úrrá az erdőben, mert jött a nagy fagyiünnep. Mindenki együtt gyűlt össze a réten, hogy különleges fagylaltokat kóstoljanak. A nyuszik eperfagyit hoztak, a mókusok diófagyit, a madarak meg mézes-levendulás fagyit készítettek. A legszebb asztalt is feldíszítették virágokkal és szalagokkal.
– Nézd csak, hányféle fagyi! – lelkendezett Csillagszivárvány, miközben körbejárta az asztalokat.
Az első falatok – minden fagyi más ízű
Csillagszivárvány először egy apró gombóc pisztáciafagyit kóstolt, aztán egy hatalmasat harapott az epresből, majd következett a csokis-málnás, aztán a karamellás és a vaníliás. Minden falat más ízű volt, minden gombóc újabb kacagást csalt elő belőle.
Barátai csodálkozva nézték, hogy mennyit tud enni.
– Nem lesz ebből baj? – kérdezte aggódva Csuporka Maci.
– Ugyan, csak ma van fagyiünnep! – nevetett Csillagszivárvány.
Az unikornis nem tudott leállni a fagylalttal
A fagyiünnep egyre csak folytatódott, és Csillagszivárvány egyre többet és többet evett. Hiába szóltak a többiek, ő nem tudott ellenállni a színes, illatos gombócoknak. Úgy érezte, mintha ezernyi szivárvány táncolna a hasában.
Lassan azonban furcsa érzés kúszott a pocakjába. Az unikornis tovább evett, de ekkor már nem nevetett olyan vidáman.
Fájós pocak és szivárványos fejfájás
Egy idő után Csillagszivárvány lehajtotta a fejét és kicsit elbújt egy bokor mögé.
– Jaj, a hasam… – sóhajtotta halkan.
– Mi történt, Csillagszivárvány? – sietett oda hozzá Pufók Nyuszi.
– Azt hiszem, túl sok fagyit ettem, és most fáj a pocakom – mondta szomorúan az unikornis.
A barátok segíteni próbálnak az unikornisnak
Barátai rögtön mellé ültek, és vigasztalni kezdték.
– Hozok neked mentateát, az mindig segít! – mondta Csuporka Maci.
– És én mesélek neked egy vicces történetet, hogy eltereljem a figyelmed! – ajánlotta Pufók Nyuszi.
Az unikornis hálásan mosolygott, és lassan jobban érezte magát, miközben a barátai mellette maradtak.
Tanulságok a mértékletes fagylaltevésről
Amikor Csillagszivárvány jobban lett, elgondolkozott. Megértette, hogy bár a fagyi nagyon finom, nem szabad túlzásba vinni. Mindenből csak annyit érdemes enni, amennyitől még jól érezzük magunkat.
– Köszönöm, hogy segítettetek – mondta a barátainak. – Most már tudom, hogy a mértékletesség fontos.
Új kedvenc: gyümölcsök fagyi helyett?
Másnap, amikor újra összejöttek a réten, Csillagszivárvány már nem csak fagyit evett. Próbált epret, málnát, sőt, dinnyét is. Rájött, hogy a gyümölcsök is nagyon finomak és egészségesek. Néha egy-egy kis gombóc fagyit is evett, de már tudta, mennyi az elég.
Boldog unikornis, aki már tudja a mértéket
Azóta Csillagszivárvány mindig figyelt arra, hogy ne egyen túl sok édességet. Sokkal energikusabb és vidámabb lett, és mindenki örült, hogy ismét a régi, boldog unikornis lett belőle. Fagyiünnepek után mindig mesélt a barátainak arról, miért jó mértékkel enni, hogy mindenki jól érezze magát.
Így volt, igaz volt, ez volt a mese! Talán igaz volt, talán nem, de ilyen kedves mesét hallottam ma én is.