Kakasos mondóka
Kukurikú, Kelemen! Mit leltél a szemeten?
Egy rézgarast, kikeri! Aki kéri, jöjjön ki!
Tyúkom mondja: koty-koty-koty, gazdasszonykám, gondoskodj!
Azt is mondja: kotkodács, minden napra egy tojás.
Mese, mese, meskete, volt egy tyúkom, fekete.
Ha nem volna fekete, tovább szólna a mese.
A kiscsirke nagy buksi, a tojásból most bújt ki.
Bámulja a világot, ő még ilyet nem látott.
Gyertek, gyertek, gyerekek,
a kiscsibék kikeltek.
Kilenc sárga, kilenc tarka,
egyiknek sincs füle, farka.
Anyjuk alá futnak, bújnak,
kiszaladnak, összebújnak.
Kukurikú kiskakas, miért vagy olyan tarajas?
Azért vagyok tarajas, mert a nevem kiskakas.
Nagytaréjú kiskakas
nagyot kukorékolgass
hogyha virrad, hajnallik,
mert különben nem hallik.
Kakasos mondóka
Kocsmárosné kakasa,
Fölszállott a kapura,
Csak azt kukorékolta,
Bort ivott az asszonya!
Két kis kakas összeveszett,
Azt sem tudta, mit evett,
Tücsköt, bogarat,
Mindenféle madarat.
Hess, hess, hess!
Végh György: Kakasom, kakasom,
udvari kakasom,
nincs kosaram, se kasom,
nem tudlak eladni a piacon,
Minek vagy akkor kakasom:
Udvari kakasom?
Gazdag Erzsébet: A kiskakas rézgarasa
Elgurult egy rézgaras.
Fölkapta egy kis kakas.
Ha fölkapta, jól tette,
a bögyébe betette.
De a bögye kidobta,
mérges lett a kakasra.
Összeszidta a kakast:
„Búzát adjál, ne garast!”
Kis kakas a piacon búzát
vett a garason.
Ezt adta a begyének,
most már békén megélnek.
Tamkó Sirató Károly: A kis kakas
Kukurikú…
Megszólalt a kis kakas
Tarkatollú, tarajas:
Kukurikú…
A diófa de magas!
Az én hangom magasabb…
Oda száll föl
Kukurikú…
Ahol jár a piros nap!
Ho Si Minh: Kukorékolás
Közönséges kiskakas,
hangod hajnalkor magas!
Te ébreszted népedet,
nem csekély az érdemed!
Kukurikú, jó reggelt
Mondja a kakas, ha felkelt.
Szállj le, kakas, az ülőről,
Igyál egyet a vederből.
Kukurikú, ki ,ki, ki,
Gazdasszonyka gyere ki.
Kukorékol, váltig nyakas,
Szemétdombján ez a kakas.
Hess, kakas, ne matass,
Egyen meg a fazekas.