Egy különleges nyuszi története: az aranytojás festő
Volt egyszer egy kis erdőben egy nyuszi, akit Tódornak hívtak. Tódor nem volt olyan, mint a többi nyúl: szeretett álmodozni, és minden nap új csodákat keresett a mezőn. Barátai gyakran kérdezték: „Mit látsz a felhőkben, Tódor?” Ő mindig csak mosolygott, és azt mondta: „Csak azt, amit a szíveddel látsz igazán.”
Egy szép tavaszi reggelen, amikor a fák virágai illatoztak, Tódor különös aranyló fényt pillantott meg a bokrok alatt. Közelebb lopakodott, és egy ragyogó tojást talált. Körbeugrált a csodától, s így szólt: „Ez aztán nem hétköznapi tojás! Vajon kié lehet?” De az erdő csendben maradt, csak a madarak csicsergése hallatszott.
Honnan származik az aranytojás legendája?
Tódor szaladni kezdett a bölcs bagolyhoz, aki mindent tudott az erdő titkairól. „Bagoly bácsi, találtam egy aranytojást! Tudod, honnan lehet?” kérdezte izgatottan. A bagoly hunyorgott egyet, s azt mondta: „Az aranytojás ritka kincs, kis nyuszi. Réges-régen mesélték, hogy akinek jó a szíve és szereti a világot, egyszer találkozhat vele. Az aranytojás sosem csak egy tojás. Különleges szeretet lakozik benne.”
„De mit tegyek vele?” kérdezte Tódor. „Fesd ki színesre, és oszd meg a barátaiddal – úgy, ahogyan a szeretetet is megosztod!” válaszolta a bagoly.
Hogyan találta meg a nyuszi az első aranytojást?
Tódor visszaugrott a bokorhoz, ahol a tojás várt rá. Finoman megfogta, és hazavitte az apró odújába. Útközben találkozott Lénával, a kíváncsi mókussal. „Hová sietsz ilyen gyorsan, Tódor?” kérdezte Léna. „Nézd csak, mit találtam!” mutatta meg Tódor a tojást. Léna tágra nyílt szemekkel nézte: „Ez csodaszép! Mit fogsz vele csinálni?” „Kifogom festeni, hogy még szebb legyen, aztán elviszem a barátaimnak!”
Az aranytojás festésének titkos lépései
Tódor elővette kedvenc ecsetét, és elkezdte díszíteni a tojást. Minden egyes színt egy barátja után választott ki: pirosat Lénának, mert nagyon bátor, sárgát a méhecskéknek, mert mindent megosztanak egymással, kéket a madaraknak, akik minden reggel vidáman énekelnek, zöldet a fákért, akik árnyékot adnak. Mikor készen lett, a tojás úgy ragyogott, mintha ezer napfény csókolta volna.
Amikor eljött a tavaszi ünnep, Tódor meghívta az erdő lakóit. „Kedves barátaim, nézzétek, mit hoztam nektek! Ez az aranytojás mindannyiunkat jelképez: a bátorságot, a kedvességet és a szeretetet, amit egymás iránt érzünk.” A gyerekek ujjongtak, a felnőttek mosolyogtak, és mindenki megfoghatta, megnézhette közelről a csodás tojást.
Mit tanulhatunk a nyuszi csodás kalandjából?
Attól a naptól kezdve az erdőben új szokás született: minden évben, amikor virágba borultak a fák, együtt festettek tojásokat, és megosztották egymással, amit csak lehetett: mosolyt, ölelést, nevetést. Tódor meséje mindenkinek megtanította, hogy a legnagyobb kincs nem az arany színű tojás, hanem az, amit a szívedből adsz másoknak. Hiszen a szeretet az, ami igazán ragyogóvá teszi a világot.
Így volt, igaz volt, talán mégsem volt egészen igaz: ilyen mese volt!