A hóember szíve nem csupán hóból áll: benne rejlik a tél öröme, a gyermeki fantázia, s mindaz a remény, amit a hideg hónapok magukban hordoznak. Egy hóember mindig többet jelent puszta játéknál.
A jégcsillag küldetése nem csupán egy hősies kaland, hanem egy út önmagunk felfedezése felé is. A jeges tájakon átívelő történet bemutatja, hogyan találhatunk fényt a leghidegebb pillanatokban.
Hópihe hercegnő egy varázslatos téli reggelen különös jeleket fedez fel az erdő mélyén. Barátaival együtt elhatározza, hogy kiderítik, milyen titkot rejt a hófödte fák birodalma.
Egy reggelen a manók közül egyikük döbbenten vette észre, hogy eltűnt a kedvenc sapkája. Az egész manófalut lázba hozta a rejtély, mindenki segített a keresésben, miközben titkos nyomok kerültek elő.
A hóbagoly nem csak a tél hírnöke, hanem a bölcsesség és a csendes figyelem szimbóluma is. Üzenete arra emlékeztet, hogy a nyugalomban találhatunk rá valódi önmagunkra.
Volt egyszer egy kisgyertya, aki arról álmodott, hogy fényt ad a sötétben. Bár eleinte félénk volt, végül rájött, hogy még a legkisebb láng is képes reményt és melegséget hozni másoknak.
Manó Palkó egy varázslatos éjszakán csodás csillagszánján repülve új barátokra és izgalmas kalandokra lel. Az utazás során megtanulja, hogy a bátorság és a kíváncsiság csodákhoz vezethet.
Mikulás bácsi idén különösen fáradtan ébredt, hiszen egész éjjel ajándékokat csomagolt a manókkal. Egy bögre forró kakaóval próbálja visszanyerni energiáját, közben mosolyogva figyeli a havazást.
A hófödte torony évszázadok óta őrzi titkát a hegyek között. Lakói már rég eltűntek, de a helyiek szerint minden tél elején különös fények gyúlnak meg az ablakokban, mintha valaki visszatért volna.
A varázslatos csillagkoszorú nem csupán dísz, hanem ősi szimbólum is, amely évszázadok óta elkápráztatja az embereket fényével, titokzatosságával és a csillagos égbolt varázslatos világának ígéretével.