Egy különleges álom: A kutya vágyakozása a repülésre
Volt egyszer egy kis kutya, akit Bundásnak hívtak. Bundás egy aprócska faluban lakott, egy virágos kert közepén, gazdijával, Rékával. Mindenki szerette őt, mert mindig vidáman csóválta a farkát és kedvesen mosolygott mindenkire. Bundásnak volt azonban egy nagy álma: repülni szeretett volna, akárcsak a madarak, akik minden reggel elröppentek a háza felett.
Egyik este, amikor már mindenki aludt, Bundás az udvar közepén üldögélt, és nézte a csillagokat. Halkan suttogta: Vajon milyen lehet, ha valaki a felhők között ugrál? Repülhetnék messzire, megnézhetném a világot, magasról látnám a falu tornyát és a folyót. A hold fénye simogatta a bundáját, és Bundás elhatározta, hogy másnap reggel megpróbál repülni.
Első próbálkozások: Hogyan tanult meg ugrani
Reggel, amikor Réka kinyitotta a kaput, Bundás már izgatottan várta, hogy kiszaladhasson az udvarra. Felugrott egy kis kőre, aztán onnan egyenesen a virágoskertbe ugrott. De repülni nem sikerült, csak egy nagyot huppant a földre.
– Hoppá, Bundás! – nevetett Réka. – Mit csinálsz te ott, pajtás?
– Én csak… repülni próbáltam! – felelte Bundás kicsit szomorúan.
Réka megsimogatta a fejét. – Repülni? Az kutyának nehéz feladat, de ki tudja, talán sikerül!
Bundás nagyon elszánt lett. Egész nap próbálta egyre magasabbra ugrani: először a kiskapura, majd egy nagyobb kőre, aztán még egy dobozra is felugrott. De a repülés sehogy sem akart sikerülni.
Barátok támogatása: Segítség a légies célokhoz
Bundásnak volt két jó barátja: Panni, a cica, és Lili, a pacsirta. Amint megtudták, mire készül a kutyus, rögtön segíteni akartak neki.
– Miért szeretnél repülni, Bundás? – kérdezte kíváncsian Panni.
– Olyan szabadnak tűnik, amikor ti, madarak repültök. Én is szeretném látni a világot onnan fentről! – mondta Bundás.
Lili csiripelt egyet. – Én tudok repülni, de neked kis szárnyad sincs! Talán máshogyan kell próbálkoznod.
Panni elgondolkodott, majd azt mondta: – Tudod, Bundás, néha az álmainkhoz barátokra van szükségünk. Segítünk neked!
Az akadályok leküzdése: Kitartás és remény
Másnap reggel a három barát összegyűlt. Panni egy labdát hozott, Lili pedig néhány színes szalagot. Kitalálták, hogy készítenek Bundásnak egy kis „szárnyat” a szalagokból, és a labdára ugrálva próbál majd minél magasabbra jutni.
Bundás újra és újra próbálkozott. Néha elesett, máskor csak egy kis porfelhő lett belőle, de nem adta fel. Minden próbálkozásnál ott volt mellette Panni és Lili.
– Ne aggódj, Bundás! – bíztatta Panni. – Mindenki másban jó, de ha igazán szeretnéd, biztosan találsz módot arra, hogy repülj!
Bundás érezte, hogy nem a valódi szárnyak teszik különlegessé az álmokat, hanem a szeretet és a barátság, ami körülveszi.
A nagy pillanat: Amikor a kutya szárnyra kap
Egy nap, amikor a szél játékosan fújta a fák leveleit, Bundás, Panni és Lili együtt játszottak az udvaron. Lili azt mondta:
– Ugorj fel a domb tetejére, Bundás! Onnan nézd meg a falut!
Bundás felszaladt a dombra, mögötte a két barátja. Mikor felért, körülnézett: a házak, a fák, a folyó mind ott voltak lent, kicsiben, ahogy a madarak láthatják. Érezte, hogy a szíve könnyű, mint a levegő.
A szél hirtelen nagyot fújt, és Bundás, mintha csak szárnyai nőttek volna, egy hatalmasat ugrott előre. A szalagok lobogtak utána, a barátai tapsoltak, ő pedig nevetve, boldogan szaladt le a dombról.
– Nézzétek, repültem! – örvendezett.
– Látod, Bundás, nem a szárnyak számítanak, hanem az álmaid és a barátaid! – szólt Lili.
Azóta Bundás mindig felment a domb tetejére, ha repülni szeretett volna, és onnan nézett le szeretett falujára. Tudta, hogy a barátság és a szeretet minden álmot valóra válthat.
Így volt, igaz is volt, mese volt!