A karácsonyi angyal legendájának eredete
Egyszer réges-régen, amikor a hópelyhek még táncot jártak az égen, és a csillagok is halk dalokat dúdoltak, egy kis faluban élt egy különleges angyal. Ő volt a karácsonyi angyal, akinek szárnyai fehérebbek voltak, mint a frissen hullott hó, és hangja lágyabb, mint a tél esti szellője. A falu lakói minden évben nagyon várták, hogy megjelenjen az ünnep éjszakáján, mert amíg az angyal köztük járt, minden szívben melegség és szeretet ébredt.
Az emberek azt mesélték, hogy a karácsonyi angyal már akkor is ott volt, amikor először gyújtottak gyertyát a falu kis templomában. Az angyal feladata az volt, hogy a szeretet, az öröm és a békesség üzenetét hordozza minden gyermek és felnőtt szívébe. De azt kevesen tudták, hogy az angyal időnként sírni is szokott, mégpedig éppen karácsony éjjelén.
Miért sír az angyal az ünnepi éjszakán?
Egy évben egy kisfiú, Misi, felébredt éjszaka, és az ablakhoz lopakodott. Szerette volna meglátni, vajon tényleg ott van-e a karácsonyi angyal a hóesésben. Nagy csodálkozására az angyal a házuk előtt állt, és szomorúan nézte a csillagos eget. Misi csendben kinyitotta az ablakot, és halkan szólt.
– Angyalka, miért vagy szomorú? Hiszen karácsony van, mindenki boldog!
Az angyal halk, gyöngéd hangon felelt.
– Ó, kedves Misi, azért hullanak a könnyeim, mert látom, hogy van, aki magányos, van, aki éhes, és van, aki haragszik karácsony este is. Szeretném, ha mindenki boldog lenne, de egyedül nem tudok mindent jóvátenni.
Az angyal könnyeinek rejtett jelentései
Misi kíváncsian nézte, ahogy az angyal egy csillogó könnycseppet ejt a hóra. A könnycsepp hirtelen apró fénygömbbé vált, majd eltűnt a földben. Ekkor az angyal elmagyarázta:
– Tudod, minden könnycseppem egy-egy kívánság, amit azokért ejtek, akiknek szükségük van szeretetre, melegre vagy egy kedves szóra. Ha valaki megtalálja ezeket a fénygömböket, szívében melegség ébred, és talán ő is továbbadja a jóságot.
Misi elgondolkodott.
– Akkor segíthetnék én is? – kérdezte halkan.
Az angyal mosolyogva bólintott.
– Természetesen. Mindannyian segíthetünk, ha nyitott szívvel fordulunk egymáshoz.
Hogyan vigasztalhatjuk meg a karácsonyi angyalt?
Misi másnap reggel elhatározta, hogy megosztja reggelijét a szomszéd nénivel, aki egyedül élt, és meghívta a játszótársát is, aki gyakran szomorú volt. Ahogy elosztotta az almát és a mézeskalácsot, úgy érezte, mintha valami csodálatos melegség áradna el benne.
Este, amikor visszamászott az ágyába, újra kinézett az ablakon. Az angyal ott állt, és már nem sírt. Szárnyai körül apró fények táncoltak, és az arca mosolygott.
– Látod, Misi, máris vigaszt nyújtottál nekem és másoknak is – mondta halkan az angyal. – Minden kedves szó és jócselekedet egy-egy újabb fény, ami elűzi a sötétséget.
Mit üzennek nekünk az angyal könnyei karácsonykor?
Azóta a falu gyermekei minden karácsonykor emlékeznek az angyal könnyeire. Megtanulták, hogy a legnagyobb ajándék, amit adhatnak, az a szeretet, a figyelem és a jóság. Néha még ma is mondogatják egymásnak:
– Ne feledd, a karácsonyi angyal könnyei nem a szomorúságról, hanem a reményről, a szeretetről szólnak!
Misi felnőttként is gyakran gondolt vissza erre az éjszakára. Rájött, hogy mindenki lehet egy kicsit karácsonyi angyal, ha odafigyel a másikra, ha átölel valakit, vagy csak egy mosollyal szebbé teszi valaki napját.
Így volt, talán igaz is volt, de az biztos, hogy ilyen szép mese volt! Az angyal könnyei ma is hullnak, hogy emlékeztessenek minket: karácsonykor és mindig a szeretet a legnagyobb ajándék.