A jégcsillag legendája régóta él a hóval borított Északi Fények Birodalmában. Úgy tartják, a jégcsillag egy apró, szikrázó égi ajándék, amely csak akkor tűnik fel az égen, amikor igaz szeretet és bátorság él egy szívben. A helyiek között régi mondás járja: „A jégcsillag a szívek fényét ragyogja vissza, s ahol megjelenik, ott csodák születnek.” Mindenki tudta, hogy a jégcsillag különleges küldetést hordoz magában, ám azt senki sem sejtette, ki lesz az, aki egyszer beteljesíti majd ezt a küldetést.
Egy havas, csillagos estén a kis Lili a faházuk ablakában üldögélt, és a messzi hómezőket figyelte. Egyszer csak egy ragyogó fénycsepp suhant végig az égen, és Lili ámulva suttogta: „Ez bizony a jégcsillag!” Hirtelen megpillantott valamit a hóban: egy apró, kristályos csillagot, amely mintha őt hívta volna. Lili papucsot húzott, kabátot vett, és kiosont a fagyos kertbe.
Ahogy közelebb ért, a csillagocska halkan megszólalt: „Szia, Lili! Segítségre van szükségem, mert a világunk szeretete kicsit megfagyott. Csak együtt tudjuk újra felmelegíteni!” Lili bólintott, bár egy picit félt, de tudta, hogy segítenie kell.
A jégcsillag fényénél Lili elindult az ismeretlenbe, át a hófödte mezőkön és a jeges erdőn. Az út nem volt könnyű. Egy kis nyuszi csatlakozott hozzá, aki vacogva mondta: „Nagyon fázom, de veletek tartok, mert érzem, hogy valami fontos dolog történik!” Lili megsimogatta a nyuszi fejét, és a kezébe adta a meleg sálját. „Neked most nagyobb szükséged van rá, mint nekem” – mosolygott.
Egyszer csak egy hatalmas havas farkas állta útjukat. „Miért merészkedtek ilyen messzire ezen a hideg éjszakán?” – morgott a farkas. Lili bátor volt, és azt mondta: „Azért jöttünk, hogy meleget és szeretetet hozzunk minden szívbe. Ha szeretnéd, te is csatlakozhatsz hozzánk!” A farkas elmosolyodott. „Kevesen mernek beszélni hozzám ilyen kedvesen. Megmutatom nektek, hol találjátok a fagyos szívek barlangját.”
A barlang sötét és hideg volt, de Lili nem félt. Egy kőszíven állt meg a jégcsillag, és ezt mondta: „Lili, most rajtad a sor! Mondd ki a legkedvesebb szót, amit ismersz!” Lili körbenézett, a nyuszira, a farkasra és a jégcsillagra nézett, majd így szólt: „Szeretet.” Abban a pillanatban a jégcsillag fényesen felragyogott, a kőszív megremegett, és a barlang megtelt melegséggel, fényekkel és nevetéssel. Mindenki boldogan ölelkezett, még a farkas is örömmel táncolt körülöttük.
A jégcsillag újra megszólalt: „Lili, megtaláltad a szeretet erejét, ami mindent felmelegít. Mostantól mindig veled leszek, ha szükséged lesz bátorságra és jóságra.” Lili örömében felnevetett, és új barátaival hazafelé indultak. Útközben mindenkit, akivel találkoztak, megöleltek, és mindenki szívében új fény ragyogott fel.
A történet bejárta az egész birodalmat. Az emberek újra hinni kezdtek abban, hogy a legnagyobb csoda a szeretet és az odafigyelés egymásra. És ha egy hideg estén felfelé nézel, lehet, hogy te is meglátod a jégcsillagot – és talán magadban is felfedezed a bátorság és a jóság meleg fényét.
Így volt, úgy volt, igaz mese volt! Vagy talán mégsem – de ilyen szép mese volt!