Tavaszi mondókák kicsiknek és középsős ovisoknak
Sándor, József, Benedek,
Zsákban hoznak meleget.
Szedtem virágot,
Sárga tulipánt,
Fehér rezedát.
Valakinek odaadom,
De előbb még megszámolom.
Ha neked jut tizenhárom,
Te leszel a párom!
Süss föl Nap,
kendermag,
bibic, bibic
hol anyád?
Kertek alatt kutat ás.
Teríts alá
köpenyeget,
adjon Isten
jó meleget!
Hozd el fiam a horgot,
hadd rántom le a Napot!
Hozd el koldus a Napot,
adok egy rossz kalapot!
Egyedem-begyedem, bébicske,
Hová való menyecske?
Szántóföldre kapálni,
Egérlyukba bújkálni!
Ess, eső, ess,
Három hétig ess!
Hullj a rétre,
A vetésre,
Ess, eső, ess!
Essél eső, essél,
Bugyborékot vessél,
Búza bokrosodjon,
Árpa szaporodjon.
Tavaszi mondókák ovisoknak
Biri, biri, bárány,
alig áll a lábán,
kiviszik a zöld mezőre,
édes fűre, legelőre.
Csigabiga bácsi, bújjál ki,
Szántunk, vetünk, boronálunk
ideki!
Csigabiga gyere ki,
ég a házad ideki!
Szántsunk, vessünk
neked is, nekem is,
még a kerek tónak is.
Csigabiga gyere ki,
szép idő van ideki!
Tejet adok, vajat adok,
ha megeszed, többet adok.
Tücsök koma gyere ki!
Szalmaszálon húzlak ki.
Házad előtt megsüllyedtem,
Hat ökröddel vontass ki!
Húzzad, húzzad magadat,
Én is húzom magamat,
szél fújja szoknyámat,
lobogtatja ruhámat,
hopp!
Bíbici Panna,
Rákezdi Vince,
Akit ér, akit ér,
majd elviszi a nagy szél!
Szállj el, szállj el,
Katicabogárka
Hozzál nekem arany cipőt,
arany ruhát.
Szállj el, szállj el,
Katicabogárka.
Hernyó, hernyó leesett a fáról,
így múlt ki a világból.
Héja, héja vaslapát,
ne vidd el a kislibát,
se apját, se anyját,
csak a libapásztorát!
Tavaszi mondókák ovisoknak
Gólya, gólya, gilice!
Mitől véres a lábad?
Török gyerek elvágta,
Magyar gyerek gyógyítja
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel.
Gólyát látok,
Szeplőt mosok,
mind a válladra rakom,
hadd vigye el
messze földre:
kedves babám elébe!
Béka, béka, brekeke,
jól vigyázz a csőrödre,
mert a gólya erre jár,
megeszen a csőrivel.
Fecskét látok,
szeplőt mosok,
hónom alá csapok.
Csipicsóka, picsóka,
fészket rakott a csóka,
Ángyomasszony kertjében,
fügefa tetejében.
Tarka szarka, ugrálok,
húst eszem, ha találok,
beszélni megtanulok,
de lopni is jól tudok.
Tavaszi mondókák ovisoknak
Mátka, mátka, mátkálunk,
száz esztendeig szánkálunk,
mától fogva komák vagyunk.
Hej, húshagyó, húshagyó,
engem itthon hagyó!
Elhozta az Isten
piros pünkösd napját,
mi is meghordozzuk
királyné asszonykát.
Réce, ruca, vadliba,
jöjjenek a lagziba,
kést, kanált hozzanak,
hogy éhen ne haljanak.
Ha jönnek, lesznek,
ha hoznak esznek.
Piros pünkösd napján
mindenek újulnak,
a kertek, a mezők,
virágba borulnak.
Tavaszi mondókák ovisoknak
Én kis méhe,
szépek szépe,
vígan élek,
mézt készítek,
s örömdanát döngicsélek.
Szomorú a kis pacsirta,
Mind a két szemét kisírta,
Nem szeret a zöld erdőben,
Jobb szeret a sík mezőben.
Gyuri, ülj a térdemre,
Lovagoljunk Enyedre,
Ott árulják a rózsát,
Köss belőle bokrétát!
Gyepen mentem, gyepen jöttem,
Aranygyűrűm elvesztettem.
Hold meglátta, Napnak adta,
Csillag az ujjába dugta.
Sétálunk, sétálunk,
erdőt-mezőt bejárunk,
dimbet-dombot megmászunk,
mikor aztán elfáradunk,
egy kis dombon lecsücsülünk,
csüccs!
Tavaszi mondókák ovisoknak
Tücsök koma, gyere ki, gyere ki,
Házad előtt megsüllyedtem,
vontass ki, vontass ki!
Ess, eső, ess!
Anyóka répáját,
Apóka búzáját,
Lányok lenvirágát,
eső, füröszgesd!
Mi van ma? Mi van ma?
Piros pünkösd napja,
Holnap lesz, holnap lesz
A második napja.
Gyere tavasz, várva várlak,
Hozz zöld ruhát, fának.
Fújj szél, meleg szél,
Jön a tavasz, fut a tél.
Csipcsirip, csipcsirip
Kikelet kivirít.
Tavaszi mondókák ovisoknak
Ess, eső ess,
három hétig ess!
Hullj a rétre,
a vetésre,
ess, eső ess! /nk./
Eső, eső, essél,
buborékot vessél,
hogy a búza nőjjön,
a gyermek örüljön,
lesz kenyér, lesz kalács,
karácsonykor finom fánk. /nk./
Mag, mag, búzamag,
nőjjél, nőjjél hamarabb!
Esőt, felhőt hoz a szél,
szomjas soha ne legyél! /nk./
Esik eső, jaj- jaj- jaj,
nyakunkon a zivatar,
tüzes villám cikázik,
aki nem fut, megázik! /nk./
Ess, ess, esőcsepp,
Szomjas a föld, itasd meg! /nk./
Bőg a szamár, eső lesz,
Holnap után vásár lesz. /nk./