Mondókák ovisoknak
Egy, kettő, három, négy,
Te kis baba hová mégy?
Nem megyek én messzire,
Csak a falu végére.
Ott sem leszek sokáig,
Csak tizenkét óráig.
Sétálunk, sétálunk,
Egy kis dombra lecsücsülünk,
Csüccs!
Megyünk, megyünk, mendegélünk,
egy kis dombra lecsücsülünk.
Csüccs!
Jár a baba, jár.
Körbe-körbe jár.
Ha elfárad, úgy elröppen,
mint a kismadár.
Jár a baba, jár,
Mint egy kismadár
Édesanyja karosszéke
Nem messze van már.
Jár a baba, jár,
mint egy kismadár,
holnapután a kert alatt
lepkét is fog már.
Aki nem lép egyszerre,
nem kap rétest estére,
pedig a rétes nagyon jó,
katonának az való.
Erre kakas, erre tyúk,
erre van a gyalogút.
Taréja, taréja,
ugorj a fazékba!
Hopp!
Jár, jár, jár,
Járni tanul már,
Tipeg-topog bocskorában,
Pici baba szép korában
Járni tanul már.
Jár a baba, jár,
mint egy kismadár,
holnapután a kert alatt
lepkét is fog már
Mondókák ovisoknak
Cirmos cica haj, hová lett a vaj?
Ott látom a bajuszodon, most lesz neked jaj!
Kerekecske gombocska,
Volt egy kicsi dombocska.
Dombon állt egy házikó,
Házikóban ládikó.
Ládikón egy kerek tálca,
A tálcán meg öt pogácsa.
Arra járt az egérke,
Mind megette ebédre!
Áspis kerekes,
útifüves, leveles.
Bíbola, bíbola
pacs, pacs, pacs.
(A baba kis tenyerébe köröket rajzolunk, majd levélformát. A bíbola résznél simítjuk a tenyerüket, majd pacskoljuk.)
Itt a kezem, jobb és bal,
(kezek előre nyújtása megnevezés szerint)
Összeverem, megszólal
(ökölbe szorított kéz összeverése)
Itt a kezem, bal és jobb,
(kezek előre nyújtása megnevezése szerint)
Most kell vele tapsolnod!
(tapsolás)
Repülnek a madarak
(repülés utánzása 90 fokban előre behajlított kézzel)
Csattog a szárnyuk.
(tapsolás magunk előtt)
Cinege, cinege kis madár
Mi van a lábadon? Aranyszál.
Kössük a baba hajába,
Dobjuk az anya ágyába.
(nagylabdán hasra fektetjük a babát és előre-hátra hintázás közben kezdjük/mondjuk el a mondókát)
Volt egyszer egy dinnyeföld,
dinnyeföldön dinnye nőtt.
Egy sem piros, egy sem zöld,
csupa sárga volt a föld!
Egy szem szilva,
két szem szilva, bolond voltál, csizmadia,
megetted a suvikszot,
nem nő ki a bajuszod!
Itt a meleg, itt a nyár!
Mezítláb jár a madár;
ha elvásik a talpa,
felrepül a bokorra.
Cserregnek a verebek.
Nagy újság van, gyerekek!
Kis kertünkben hajnalra
kinyílott a hajnalka.
Zápor előtt, zápor után,
mindig ugat az én kutyám:
zápor előtt a felleget,
zápor után a kék eget.
De ha megzúdul a zuhé,
húzza farkát lába közé.
Kémény tetején kelepel a gólya,
fészkét gallyakból kiságakból fonja.
Belseje néhány pihe-puha szalma.
Nézd, hogy zsibog az utca!
Mennyi lányka, fiúcska!
Rétre mennek labdázni,
fogócskázni, cicázni.
Mondókák ovisoknak
Esik az eső, kopog a jég,
Dörög az ég, villámlik, lecsap, Kisütött a Nap!
Ez itt a két szemem, ez itt a szám,
Ez meg itt az orrocskám.
Jobbra-balra két karom,
Forgatom, ha akarom.
Két lábamon megállok,
Ha akarok, ugrálok!
Fújja szél a fákat,
Letöri az ágat, reccs!
Nyuszi fülét hegyezi,
Nagy bajuszát pödöri,
Répát eszik: rop, rop, rop,
Nagyot ugrik: hopp, hopp, hopp.
Szita, szita, sűrű szita,
ma szitálok, holnap sütök,
neked egy kis cipót sütök,
megzsírozom, megvajazom,
mégis, mégis neked adom.
Mondókák ovisoknak
Kecske ment a kiskertbe,
a káposztát megette.
Siess kecske, ugorj ki!
Jön a gazda megfogni.
Hacuka pacuka, minek ez a sok ruha?
Mire mindet fölveszem, szép kövérre növekszem.
Olyan leszek, mint egy medve,
Aki ki van kerekedve.
Este van már, alkonyul,
Nyuszi füle lekonyul.
Dorombol a kiscica,
Aludj te is kisbaba!
Bújj ki, bújj ki Napocska,
emelkedj fel magosba!
Olvaszd fel a havat, jeget!
Melegedjen felnőtt, gyerek.
Aki fázik, vacogjon,
Fújja körmét, topogjon.
Földig érő kucsmába,
Nyakig érő csizmába,
Bújjon be a dunyhába,
Üljön rá a kályhára,
Mindjárt megmelegszik.
Ez a cinke oly picinke,
Falevélből van az inge,
Pókhálóból a szoknyája,
makkhéjból a csizmácskája.
Azt mondják a cinegék,
itt a tavasz, nyitni kék.
Kék ibolya, gyöngyvirág,
csupa öröm a világ!
Csepp, csepp, csepereg –
villan, csattan, megered,
záporfüggöny, zuhatag,
fut a felhő, süt a nap.
Jött, ment, jót esett –
fűnek, fának jól esett.
Mondókák ovisoknak