Mikulás varázslatos érkezése a havas tájakon
Messze, észak fagyos vidékein, ahol a tél sosem ér véget és a hópelyhek táncolva borítják a fenyőket, ott él Mikulás, a gyerekek barátja és az ajándékok hozója. Egy szép decemberi estén a szánkója csilingelő csengettyűivel, sietve szelte át az eget. A rénszarvasok izgatottan húzták, hiszen eljött az év legkedvesebb időszaka, amikor Mikulás elindul, hogy mindenkihez eljuttassa a szeretetet.
A kis falvakban már régóta figyelték az eget a gyerekek, hátha meglátják a vörös ruhás, mosolygós öregurat. „Hallottad, hogy közeledik?” suttogta Bence a testvérének, Annának. Nem tudtak elaludni, mert kíváncsiak voltak, vajon idén milyen csodát hoz nekik Mikulás.
Hóangyal születése: legendák és mesék nyomában
Miközben Mikulás a szánkójával haladt, a hópelyhek egy különleges helyen összegyűltek. Ott, ahol a leghidegebb volt, és a csillagok leheletétől ezüstösen ragyogott a hó, egy gyönyörű hóangyal született. Tiszta fehér ruhában, aranyszőke hajjal lebegett a levegőben.
A legendák szerint a hóangyal minden évben csak egyszer születik, amikor a szeretet a legerősebb a világban. „Milyen csodálatos a világ!” súgta a hóangyal, és ujjával körberajzolta a levegőben a legszebb hópelyheket. Minden érintése nyomán finom pelyhek hullottak az égből.
A Mikulás és a hóangyal első találkozása
Egy este, amikor Mikulás épp megpihent az erdő szélén, hirtelen különös fény ragyogott fel. „Ki lehet ez ilyen későn?” gondolta magában. Egyszer csak egy gyenge hangot hallott: „Jó estét, Mikulás!” A hóangyal lebegett előtte, mosolyogva.
„Milyen gyönyörű hópelyheket varázsolsz!” mondta Mikulás, és közelebb lépett. „Te lennél az, akiről a legendák mesélnek?” „Igen, én vagyok a hóangyal. Azért jöttem, hogy segítsek neked ebben a különleges időszakban” – válaszolta kedvesen a hóangyal. „Sok gyermek álmodik arról, hogy boldog legyen, és én szeretnék segíteni ebben.”
Közös kalandok a tél birodalmában
Így hát Mikulás és a hóangyal együtt kelt útra. A hóangyal mindenhová hópelyheket fújt, amerre jártak, így a falvak és városok fehérbe öltöztek. Mikulás pedig nevetve rakta a csizmákba az ajándékokat. Egy alkalommal egy kisfiú, Marci, nem találta a csizmáját a hóban.
A hóangyal odarepült, és lágy hangon így szólt: „Segítek neked, Marci!” Egy pillanat alatt elővarázsolta a kis csizmát a hó alól. „Köszönöm szépen, hóangyal!” ujjongott a kisfiú, majd boldogan futott vissza a házba. Ezalatt Mikulás mindenkit megajándékozott, akit csak elért, és a hóangyal mindenhol örömet és békét hagyott maga után.
Egy másik alkalommal egy régi fenyőfán egy madárka fázott nagyon, és nem találta az otthonát. A hóangyal megérintette a fát, és puha hófészket formált neki, hogy a kismadár ne fázzon többé. Mikulás is megsimogatta a madarat, majd így szólt: „A szeretet mindig megtalálja azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.”
A barátság üzenete: mit tanítanak nekünk?
Az éjszaka végére Mikulás és a hóangyal észrevették, hogy mindenhol, ahol jártak, mosolyogtak az emberek és a gyerekek boldogan ölelték át egymást. „Milyen jó érzés segíteni másokon!” mondta a hóangyal halkan. „Igen, mert a szeretet és a barátság a legnagyobb ajándék, amit adhatunk” – válaszolta Mikulás.
Azóta, minden télen, amikor hullani kezd a hó, a gyerekek tudják, hogy a hóangyal és Mikulás együtt vigyáznak rájuk. Megtanulták, hogy a kedvesség, a segítőkészség és az összetartás mindennél fontosabbak. És ha valaki elront valamit, vagy szomorú, mindig akad valaki, aki segít neki, legyen az egy hóangyal vagy egy jó barát.
Így volt, igaz volt, mese volt!