Mikulás titokzatos útjának kezdete: az ösvény
Valahol messze, az Északi-sarkon, volt egyszer egy kis házikó, ahol Mikulás lakott. A házikó körül hópelyhek táncoltak, és a csillagok olyan fényesen ragyogtak, hogy az egész világ mintha egy nagy-nagy mesekönyv lett volna. Egy decemberi estén Mikulás hosszú, piros kabátját igazgatta, miközben halkan dünnyögte: „Eljött az idő, meg kell találnom a csillagfény ösvényt!”
A manók szorgosan sürögtek-forogtak a műhelyben, csomagolták az ajándékokat, és kíváncsian lesték Mikulást. „Mire való az a különleges ösvény, Mikulás bácsi?” kérdezte Télapó manója, Kormos. „Ó, ez nem akármilyen út,” felelt Mikulás barátságos mosollyal. „Ez az ösvény csak azoknak válik láthatóvá, akik tiszta szívvel indulnak rajta, és segíteni akarnak másokon.”
Mikulás kilépett a házból, és a hóban megcsillantak a csillagok sugarai. Ott volt előtte az ösvény, amit csak ezen az éjszakán láthatott: a csillagfény ösvénye.
Csillagfény varázsa: hogyan világítja meg az utat
Ahogy Mikulás rálépett az ösvényre, a csillagok fénye egyre fényesebben vezette. Minden egyes lépésnél a fények táncra perdültek, és eloszlatták a sötétséget. Mikulás meglepődve nézett körül: „Micsoda varázslat! Soha nem láttam még ilyen utat.”
Egyszer csak egy kis mókus ugrott elő a hó alól. „Szia, Mikulás! Elvesztettem a diómat, segítenél megtalálni?” Mikulás lehajolt, és a csillagfény egy kis kupac felé vezette. Ott volt a dió! „Köszönöm, Mikulás!” csipogta boldogan a mókus.
„Ez a csillagfény nem csak nekem segít,” gondolta Mikulás, „hanem mindenkinek, aki segítségre szorul.”
Az ösvény állomásai: mesék és találkozások
Ahogy tovább haladt, furcsa zajokat hallott. Egy fenyőfa alatt két kis nyuszi vitatkozott. „Az én répám!” – „Nem, az enyém!” Mikulás odalépett és megsimogatta a nyuszikat. „Talán meg tudjátok osztani a répát,” javasolta. A csillagfény rájuk hullott, és a nyuszik egyszerre nevettek. „Jó ötlet, Mikulás bácsi!”
Az út további részén egy kis szarvas sírdogált. „Nem találom az anyukámat” – mondta szomorúan. Mikulás leült mellé és megfogta a patáját. „Semmi baj, együtt megkeressük.” A csillagfény egy elrejtett ösvényre mutatott, ahol ott várt a szarvasmama. Örömteli ölelés és boldog ugrándozás lett a vége.
Mikulás segítői és a csillagfény küldetése
Menet közben Mikulás mellé szegődött Kormos, a kis manó, meg egy hűséges rénszarvas, Kópé. Együtt nevettek, énekeltek, és minden állomáson segítettek azoknak, akiknek szükségük volt rá.
„Miért csillog ilyen erősen az ösvény, Mikulás bácsi?” kérdezte Kormos. „Azért, mert minden jó tett, minden kedves szó és minden segítő szándék egy újabb csillagot gyújt meg az égen,” felelte Mikulás, és Kormos szeme még jobban ragyogott.
Kópé is hozzátette: „A segítség sosem vész el. Visszatalál hozzánk, mint a csillagfény!”
A karácsonyi csoda: érkezés a csillagfény végén
Ahogy elérték az ösvény végét, egy hatalmas, fénylő karácsonyfa állt előttük. A fa alatt várta őket mindenki, akinek segítettek: a mókus, a nyuszik, a kis szarvas és még sok-sok erdei állat.
Mikulás elővette a csomagokat, és mindenkinek jutott egy kis ajándék. De a legnagyobb ajándék a szeretet és a jóság volt, amit útközben adtak és kaptak.
„Ugye, látjátok,” mondta Mikulás mosolyogva, „a csillagfény ösvénye nem csak engem vezetett el ide, hanem mindenkit, aki a szívében szeretetet hordoz!”
Boldogan énekeltek, táncoltak, és a csillagok fénye sosem aludt ki azon az éjszakán.
Így volt, vagy nem volt, de ilyen szép mese volt! Ebben a történetben a jóság, a segítség és a szeretet világította meg az utat. És talán ha ti is jók vagytok egymáshoz, egyszer ti is rátaláltok a saját csillagfény ösvényetekre!