Mikulás készülődése és a különleges kesztyűk
A Mikulás már napok óta izgatottan készülődött az év legszebb éjszakájára. A hópelyhek csendesen hullottak az ablakán túl, miközben az Északi-sarkon a manók szorgos kezekkel csomagolták az ajándékokat. Mikulás piros ruháját gondosan kifényesítette, csizmáját megpucolta, és legkedvesebb botját is elővette. De legfőképpen a kedvenc kesztyűire vigyázott, hiszen ezek nélkül bizony nem tudna ajándékot osztogatni a hideg téli éjszakán.
A kesztyűk nem akármilyenek voltak! Puha, meleg piros szőrből készültek, és a manók különleges varázslattal látták el őket, hogy a Mikulás keze sose fázzon, bármilyen hideg is legyen odakint. Mikulás minden évben újra és újra meggyőződött róla, hogy megvannak a kesztyűk. Azonban ebben az évben valami különös történt.
Egy hűvös reggelen: a kesztyű eltűnésének nyomában
Egyik reggel, amikor Mikulás épp a szánját ellenőrizte, észrevette, hogy csak az egyik kesztyűje van meg. „Hová tűnhetett a másik?” morfondírozott hangosan. Nézett az ajtó mögé, a szán ülésére, még a kandalló elé is, de sehol sem találta.
„Manók, segítsetek! Elveszett a kesztyűm!” kiáltotta aggódva. Az apró manók mindent félretéve siettek Mikuláshoz. „Ne félj, Mikulás! Megtaláljuk a kesztyűdet!” mondták lelkesen. Együtt kezdték kutatni az egész házat. Átnézték a ruhásszekrényt, a régi ajándékos dobozokat, még az udvari hóember zsebébe is bekukucskáltak. De a kesztyű csak nem lett meg.
A manók és a gyerekek segítenek keresni
Mikulás szomorúan üldögélt a nagy, piros fotelban, amikor hirtelen valaki kopogtatott az ablakon. Kint két kisgyerek állt, Anna és Bence, akik a manók barátai voltak. „Mi történt, Mikulás bácsi?” kérdezte Anna. Mikulás elmesélte, hogy eltűnt a kedvenc kesztyűje, és nélküle nem tud ajándékot vinni a gyerekeknek.
„Segítünk megkeresni!” mondta Bence lelkesen. „Talán útközben elhagyta valahol” találgatta Anna. Így hát mindannyian meleg kabátot vettek, és elindultak a hóval borított ösvényen. Útközben találtak egy kisnyomot a hóban, ami pont úgy nézett ki, mint egy kesztyű formája. „Itt járt valami” – mondta Anna.
A nyomok elvezették őket a közeli erdőhöz, ahol egy szélfútta bokor alatt meglátták Mikulás piros kesztyűjét. De nem volt ott egyedül! Egy kicsi, reszkető mókus kuporgott mellette, és próbálta belebújtatni a mancsát.
Vajon hol lehet Mikulás kesztyűje?
Mikulás odalépett a mókushoz, és kedvesen megszólította: „Kicsi mókus, te találtad meg a kesztyűmet?” A mókus bólintott, és megszeppenten mondta: „Nagyon fáztam, és csak szerettem volna egy kicsit melegedni.” Anna és Bence odaszaladtak, simogatták a kisállatot, és mondták: „Ne félj, nem haragszunk rád.”
Mikulás elmosolyodott, és így szólt: „A kesztyű nagyon fontos nekem, de az is fontos, hogy senki se fázzon! Tudod mit, kis mókus? Van egy régi, puha sálam, amit neked adok, hogy télen se fázz.” A mókus örömmel elfogadta az ajándékot. A kesztyű pedig visszakerült a Mikuláshoz, aki boldogan felhúzta, és megölelte Annát, Bencét és a manókat is.
Tanulságok és boldogság az elveszett kesztyű nyomán
Mikulás, a manók, Anna, Bence és a kis mókus együtt nevettek és örültek, hogy mindenki megtalálta, amire szüksége van. Mikulás rájött, hogy a gondoskodás és a szeretet a legfontosabb ajándékok, még a hideg téli napokon is. A gyerekek boldogan vitték a hírt a többi barátjuknak, hogy Mikulás kesztyűje előkerült, és segítettek, ahol csak tudtak.
Így hát, ha valaha is elveszítesz valamit, ne feledd: a barátok, a jószívűség és a segítőkészség mindig visszahozza a mosolyt az arcodra!
Így volt, talán igaz is volt, talán csak mese – de a szeretet mindig győz!