A Mikulás csizmájának legendás eredete
Réges-régen, amikor a hópelyhek még táncolni tanultak a széllel, és a Mikulás szakálla is kissé rövidebb volt, történt valami egészen különös. Egy kis faluban élt egy kíváncsi csillagszemű kislány, Lili, aki minden évben izgatottan várta a december hatodikát. Egy este, mikor a kandallóban pattogott a tűz, édesanyja egy régi mesét kezdett el mondani neki.
– Tudod, Lilikém, a Mikulás csizmája nem mindig volt olyan, mint amilyennek ma ismerjük – kezdte az anyukája. – Egykor egy varázslatos történet kötődik hozzá.
Lili kíváncsian nézett édesanyjára. – Meséld el, anya, hogyan lett a Mikulás csizmájából ilyen fontos dolog?
Az anyuka elmosolyodott, majd mesélni kezdett.
Miért kerül édesség a csizmába december 6-án?
Egyszer, nagyon régen, élt egy szegény fiú, Marci, aki nagyon jószívű volt. Mindig segített az időseknek, megetette a madarakat, és sosem hagyta, hogy bárki is szomorkodjon körülötte. Egy hideg téli estén, amikor már mindenki aludni készült, Marci észrevette, hogy a szomszéd kislány, Julcsi sírdogál az ablaknál.
– Miért sírsz, Julcsi? – kérdezte Marci halkan.
– Nincs meleg cipőm, fázik a lábam, és nem hiszem, hogy a Mikulás ajándékot hoz nekem – felelte szomorúan Julcsi.
Marci elgondolkozott, majd levette a saját csizmáját, kitisztította, és Julcsi ablakába tette. Aznap éjjel, amikor a Mikulás a világot járta, észrevette a kis csizmát, benne a Marci által készített rajzzal és egy apró almával.
– Milyen csodálatos szívű fiú – mondta a Mikulás. – Meg kell jutalmaznom őket!
A Mikulás édességeket, diót és narancsot tett a csizmába, hogy amikor reggel felébrednek, boldogsággal teljen meg a szívük. Azóta minden évben a gyerekek kitisztítják, és az ablakba teszik a csizmájukat, hátha a Mikulás elhozza a szeretet és a meglepetés ajándékait.
A csizma formája és jelentése a magyar kultúrában
Lili nagy szemekkel hallgatta a mesét, majd eszébe jutott valami.
– De miért pont csizmát teszünk ki, miért nem valami mást? – kérdezte anyukájától.
– A csizma a magyar népmesék szerint a vándorlás, a hosszú út, sőt, néha a varázslat jelképe is – magyarázta az édesanyja. – Hiszen a Mikulás is hosszú utat tesz meg, hogy minden gyerekhez elérjen. A mi kultúránkban a csizma azt is jelenti: készen állunk fogadni a vendéget, a meglepetést és a szeretetet.
Milyen ajándékokat rejtett egykor a Mikulás csizmája?
Lili elgondolkodott azon is, hogy vajon mindig csokikat és cukrokat rejtett-e a csizma.
– Régen nem volt ennyi csoki – mondta az édesanyja. – A gyerekek diót, almát, szárított gyümölcsöt, néha egy kis mézeskalácsot találtak a csizmájukban. Az ajándékok mindig attól voltak különlegesek, hogy szeretettel adták őket. Néha még egy-egy kedves üzenet, vagy egy kis játék is került a csizmákba.
– Milyen jó lehetett akkor is! – mosolygott Lili.
Modern szokások és a csizma rejtélyének továbbélése
Azóta sok minden változott. Most már sokféle édesség, apró játék, csoki-mikulás bújik meg a csizmákban. De a lényeg nem változott: a Mikulás csizmája a szeretet, az odafigyelés, a jószívűség jelképe maradt.
Lili azon a decemberi éjszakán gondosan kitisztította a csizmáját, és az ablakba tette. Mielőtt elaludt volna, még megsúgta a csizmának:
– Csizma, csizma, légy üres most, de reggelre töltsd meg szeretettel és egy kis csodával!
Másnap reggel Lili boldogan fedezte fel, hogy a csizmája nemcsak édességgel, hanem egy kedves üzenettel is megtelt: „Legyél mindig jó, segíts másoknak, és a szeretet mindig visszatér hozzád!”
Így történt, hogy a Mikulás csizmájának rejtélye generációról generációra szállt, és ma is ott lapul minden kisgyermek ablakában, emlékeztetve mindannyiunkat: a legnagyobb ajándék az, ha jók vagyunk egymáshoz.
Így volt, úgy volt, igaz mese volt, talán mégsem volt.