Manófalva ünnepi készülődése: az első hó varázsa
Manófalván minden karácsony előtt csoda történik. Ez a kis falu mélyen az erdőben fekszik, ahol a fák télen fehérbe öltöznek, és a levegő illata is más lesz, mintha porcukorral hintették volna meg a világot. Egy decemberi reggelen, amikor az első hópelyhek puhán hullani kezdtek, a kis manók ujjongva szaladtak ki a házaikból. Hópelyhecskék táncoltak a sapkáik alján, és mindenki érezte, hogy valami különleges készül.
A falu közös adventi eseményei és hagyományai
A manók egész évben izgatottan várták a karácsonyt, mert ez volt a legszebb ünnep számukra. Advent idején minden este összegyűltek a főtéren, körbeállták a nagy fenyőfát, és együtt énekeltek, meséltek, sütit ettek. Idén is készítettek mézeskalácsot, fenyőág koszorút, és mindenki hozott magával egy kis ajándékot a közös zsákba.
Pici, a legfiatalabb manólány, odasúgta barátjának, Zöldfülnek:
– Te mit teszel idén a zsákba?
– Egy saját festésű kavicsot. Remélem, valakinek örömet okoz majd – felelte Zöldfül mosolyogva.
Titokzatos manók: kik ők és hogyan segítenek?
A manók titokzatos lények, hiszen nemcsak egymásnak, hanem az embereknek is segítenek. Ha valaki eltéved az erdőben, a manók fénylő lámpásaikkal mutatják az utat. Ha egy kisgyerek szomorú, a manók csillogó hócsipkét szórnak az ablakába, hogy megvigasztalják.
Az ünnep közeledtével minden manó igyekezett valakinek örömet szerezni. Tarka, aki nagyon szeretett színes pomponokat kötni, titokban meleg sálat készített a falusi postásnak.
– Sosem mondjuk el, hogy mi voltunk – nevetgéltek egymás között. – A legszebb ajándék az, amelyik titokban, szeretetből érkezik.
Az éj, amikor megérkezik a karácsonyi csoda
Eljött a Szenteste. A falu utcái ünnepi fényben ragyogtak, a házakból fahéj és méz illata áradt. Mindenki együtt ünnepelt, még a legidősebb manó, Boró is táncolt a fiatalokkal. Az éjszaka közepén azonban különös dolog történt: egy halvány fény suhant végig a kerten, és az öreg tölgyfa alatt egy apró, szomorú őzike állt.
Pici odaszaladt, és megsimogatta a kis őzikét.
– Gyere, ne félj! Karácsony van, együtt ünneplünk – mondta kedvesen.
A többi manó is odagyűlt, és hamarosan meleg takaróval, almával, sárgarépával kínálták az őzikét. Az állatka hálásan nézett rájuk, és mintha mosolygott volna.
Hirtelen a falu felett csillagok kezdtek ragyogni, és halk csilingelés hallatszott. Megérkezett a karácsonyi csoda! Mindenki érezte a szívében, hogy a szeretet és a jóság messzire képes eljutni.
Manófalva lakói és a szeretet igazi üzenete
Az ünnep után a manók sokáig beszélgettek az esti történtekről.
– Látjátok, a legnagyobb csoda az, ha segítünk egymásnak – mondta bölcsen Boró.
– Igazad van – bólogatott Tarka. – A szeretet az, amit adni tudunk, és amit kapunk.
Azóta, ha valaki Manófalván elbizonytalanodott vagy szomorú lett, csak visszaemlékezett arra az éjszakára, amikor a karácsonyi csoda elhozta a fényt, meleget és a legszebb ajándékot: a szeretetet.
Így volt, igaz volt, mese volt!