A koboldbarlang titkos karácsonyi előkészületei
Volt egyszer, talán még most is van, egy kicsi barlang az erdő mélyén, ahol koboldok laknak. Ezek a koboldok mindig vidámak, szeretik a mókát, a nevetést és egymást is. Szinte senki sem tud róluk, mert nagyon óvatosak, különösen karácsony táján, amikor titokzatos előkészületekbe fognak.
Egyik decemberi hajnalon Kobli, a legfiatalabb kobold kíváncsian kukucskált ki az ágyából. – Mikor kezdjük a karácsonyi díszítést? – kérdezte izgatottan Kormostól, a barlang legidősebb lakójától. – Türelem, Kobli! – kuncogta Kormos. – Mindennek eljön az ideje.
Mesebeli díszítés: így varázsolnak ünnepi hangulatot
Ahogy közelebb ért a karácsony, a koboldok mindent díszíteni kezdtek. Pici arany diókat, fenyőtobozokat akasztottak a barlang mennyezetéről lelógó indákra. Kobli és testvére, Panna, fénylő gombakalapokat illesztettek az asztalokra.
– Nézd, mennyire csillog! – örvendezett Panna, miközben egy apró mécsest helyezett a középre. A barlangot meleg, puha fény töltötte be, még a legszomorúbb kobold is mosolyogni kezdett.
– El sem hinné az ember, mennyi szépség fér el egy ilyen kicsi barlangban! – mondta Kormos elégedetten.
Különleges ajándékok a koboldok műhelyéből
A díszítés után a koboldok a műhelybe vonultak. Ott apró kezeikkel egyedi ajándékokat készítettek egymásnak: színes kavicsból nyakláncot, gesztenyéből pattogó kismanókat, és néhány titkos meglepetést, amit senki sem láthatott készülni.
– Én egy meleg sapkát kötök Kormosnak, hogy ne fázzon a feje! – súgta Panna Kublinak. – Én pedig egy fénylő követ csiszolok, hogy Panna mindig megtalálja az utat haza – felelte Kobli.
Munka közben minden kobold gondolt arra, hogy a legfontosabb az, hogy örömöt szerezzenek egymásnak, nem számít, hogy kicsi, vagy nagy ajándék kerül a csomagba.
Ünnepi lakoma a barlang mélyén: ételek és italok
Elérkezett a szenteste, s a koboldbarlangban terített asztal várta a lakókat. Az asztalon illatozó mézeskalács, ropogós csipkebogyó-lekvár, és forró csillagfény-tea gőzölgött.
Mindenki leült, és együtt ette a vacsorát. Kobli hangosan felsóhajtott: – Szerintem nincs is jobb a világon, mint együtt enni!
Az étkezés végén Kormos poharat emelt: – Kívánom, hogy mindig szeressük egymást, és segítsünk, ha valaki eltéved, vagy szomorú! – A koboldok egyetértően koccintottak csillagfényes bögréikkel.
Koboldmesék és karácsonyi csínyek: közös játékok
A lakoma után a koboldok körbeültek, s elkezdődött a mesélés. Kormos régi, mókás történeteket mondott el, miközben a többiek kuncogva hallgatták. Kobli is belekezdett egy saját mesébe, amiben egy bátor egérke mentette meg a barlang lakóit egy nagy hóviharban.
Aztán következtek a csínyek: a koboldgyerekek papírgolyóval dobálták egymást, nevetve futkároztak és mindenkit próbáltak megtréfálni. De a legnagyobb öröm mégis az volt, hogy együtt lehettek, s mindenki tudta, hogy itt mindenki szereti a másikat.
Éjfélkor csend lett a barlangban. A koboldok békésen, boldogan összebújtak, s álmodtak tovább a karácsonyról.
Így telt hát a karácsony a koboldbarlangban, ahol mindenki tudta: a legszebb ajándék a kedvesség és a szeretet.
Ez volt, így volt, talán nem is volt, vagy mégis… Ez egy mesebeli karácsony, ahol a szeretet mindennél többet ér.