A Mikulás varázsputtonya titkos története
Egyszer réges-régen, amikor még a hópelyhek is csilingelő dallamra táncoltak az égen, volt egy különös, piros puttony. Ezt a puttonyt senki más nem vihette, csak a Mikulás. A neve is varázsputtony volt, mert benne mindig pont annyi ajándék lapult, amennyire a gyerekeknek szükségük volt a világon.
Egy havas decemberi estén a Mikulás, piros kabátjában és csizmájában, halkan felsóhajtott a kandalló mellett. Mellette ott ült a hűséges manója, Bodó, aki kíváncsian nézett a puttonyra.
– Mikulás bácsi, hogy lehet, hogy a puttonyod sosem fogy ki az ajándékból? – kérdezte Bodó csillogó szemekkel.
A Mikulás mosolygott, s halkan összekoccantotta a puttony fülét.
– Ez a puttony nem akármilyen puttony, Bodó. Ez a szeretet varázsával telik meg minden évben. Minél több jóság és kedvesség születik a világban, annál több ajándék terem benne.
Hogyan kerülnek ajándékok a varázsputtonyba?
Bodó még kíváncsibb lett.
– És a gyerekek hogyan tehetnek ajándékot a puttonyba? – faggatózott tovább.
A Mikulás kacagott egy nagyot, és válaszolt:
– Minden jócselekedet, szerető ölelés vagy kedves szó, amit a gyerekek egymásnak adnak, egy láthatatlan ajándékot varázsol ebbe a puttonyba. Amikor egy kisgyerek segít a testvérének, megvigasztalja a barátját, vagy kedves a szüleihez, egy újabb meglepetés kerül a varázsputtonyomba.
Bodó elgondolkozott, majd megsimította a puttony szélét.
– Akkor ez azt jelenti, hogy minden gyerek segít neked, hogy legyen mit szétosztani? – kérdezte meglepetten.
– Bizony, így van – bólintott a Mikulás. – Ezért olyan különleges az én puttonyom.
A puttonyban rejlő csodás meglepetések világa
Ahogy közeledett az éjszaka, a Mikulás és Bodó nekiindultak a nagy útnak, hogy mindenhová eljuttassák a varázsputtony kincseit. Ahányszor egy házhoz értek, a Mikulás óvatosan belenyúlt a puttonyba, és mindig éppen azt az ajándékot húzta elő, amire a gyerekek a legjobban vágytak.
Egy helyen egy kicsi mackót talált benne, máshol egy színes könyvet, máshol pedig egy csillogó labdát. De a legnagyobb csoda mégis az volt, hogy néha egészen különös dolgok is előkerültek: egy meleg ölelés, egy kedves mosoly vagy egy barátságos üzenet.
– Milyen érdekes puttony ez! – suttogta Bodó. – Ilyen ajándékokat a boltban nem lehet venni.
A Mikulás csak kacsintott.
– Ezek a legértékesebb ajándékok. A szeretet és a barátság mindig helyet talál a varázsputtonyomban.
Mit üzen a Mikulás varázsputtonya a gyerekeknek?
Amikor az út végére értek, Bodó megállt, és a csillagos égre nézett.
– Mikulás bácsi, szerinted a gyerekek tudják, hogy ők is varázslók lehetnek, ha jót tesznek?
A Mikulás megsimogatta Bodó fejét.
– Minden kisgyerekben ott lakik a jóság varázslata. Ha segítenek egymásnak, szebbé teszik a világot, és a legszebb ajándékokat varázsolják mindannyiunk puttonyába.
Bodó boldogan mosolygott.
– Akkor én is mindig igyekszem segíteni és szeretettel fordulni másokhoz!
– Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz – mondta Mikulás.
Ünnepi hangulat a varázsputtony körül
Azóta, minden évben, amikor beköszönt a tél és hópelyhek szállnak, a Mikulás varázsputtonya újra megtelik, és a gyerekek szíve is melegséggel telik meg. Mert tudják, hogy minden kedvesség, minden segítő kéz, minden barátság és szeretet egy újabb csodát varázsol a világba.
És amikor a Mikulás éjjel elhalad a házak felett, mosolyogva gondol minden gyerekre, mert tudja, hogy a legszebb ajándék a szeretet, ami összeköti őket.
Így volt, így nem volt, ilyen szép mese volt a Mikulás varázsputtonyáról – talán igaz volt, talán csak mese, de a szeretet csodája mindig velünk marad!