Ki gondolta volna, hogy van zseb a Mikulás sapkáján?
Hol volt, hol nem volt, a messzi északon, ahol a hó sosem olvad el, élt egyszer egy kedves, pocakos Mikulás, akit mindenki csak így ismert: Télapó. Az ő sapkája piros volt, fehér bojt díszítette, és mindenki azt hitte, hogy teljesen hétköznapi. De senki sem gondolta volna, hogy annak a sapkának van egy aprócska titka: egy titkos zseb.
Egy hideg téli estén, amikor a Mikulás a műhelyében készült az ajándékosztásra, régi barátja, a kis manó, Ágacska, észrevette, hogy a Mikulás valamit nagyon rejteget a sapkája alatt. Ágacska kíváncsian kérdezte:
– Mondd csak, Mikulás bácsi, mit tartasz abban a sapkában?
A Mikulás elmosolyodott, s huncutul hunyorított.
– Ó, ez a sapka különleges. De most még nem árulhatom el, mit rejt a titkos zseb.
A titkos zseb eredete: legenda vagy valóság?
A manók között sokféle történet keringett. Volt, aki azt mondta, hogy egyszer, réges-régen, amikor a Mikulás először osztott ajándékot a gyerekeknek, elfelejtette magával vinni a legfontosabb dolgot: a szeretet varázsporát. Ekkor egy jószívű hóbagoly azt tanácsolta neki, varrjon egy kis zsebet a sapkájára, ahol mindig magánál tarthatja a szeretet erejét.
Más manók szerint viszont a sapka zsebét maga a Mikulás tervezte egy huncut kis tündérrel, hogy minden évben elrejthesse benne azt a csipetnyi varázslatot, ami segít neki, hogy minden gyerek mosolya ragyoghasson.
Mit rejt a Mikulás sapkájának kis zsebecskéje?
Egy napon, amikor a Mikulás éppen ajándékokat csomagolt, Ágacska megint odament hozzá.
– Légy szíves, Mikulás bácsi, legalább nekem áruld el, mit rejtegetsz abban a pici zsebben!
A Mikulás körbenézett, majd lehajolt Ágacskához.
– Rendben van, de csak azért, mert te mindig segítesz nekem. A sapkám titkos zsebében egy picike harang van.
– Egy harang? – csodálkozott Ágacska.
– Igen, de nem akármilyen harang. Ez a szeretet harangja. Ha valahol a világon egy gyerek szomorú, vagy nem kap elég szeretetet, a harang megcsendül a sapkám zsebében, és én tudom, hogy oda kell mennem. Így sosem felejtek el senkit, és mindenkit megtalálok, aki szeretetre vágyik.
Ágacska elámult, és boldogan mondta:
– Milyen jó, hogy ilyen sapkád van, Mikulás bácsi!
Hogyan segíti a Mikulást a sapka rejtett zsebe?
Aznap éjjel, amikor a Mikulás végigjárta a havas utcákat, egyszer csak megcsendült a sapkáján a kis harang. Megállt egy ablaknál, ahonnan halk sírás hallatszott. Egy kislány, Emma bújt a takaró alá, mert attól félt, hogy kimarad az ajándékból.
A Mikulás belépett a szobába, lehajolt az ágyhoz, és megsimogatta a kislány fejét.
– Ne aggódj, Emma! Minden gyerek fontos, és mindenki megérdemli a szeretetet.
A kislány szeme felcsillant, és boldogan ölelte magához a plüssmackót, amit a Mikulás hozott.
– Köszönöm, Mikulás bácsi! – suttogta Emma.
A Mikulás mosolyogva indult tovább, és a sapka zsebében a harang örömteli dallamot csengettyűzött, ahogy újra egy kis szívet boldoggá tett.
Te magad is készíthetsz titkos zsebet a sapkádra!
Másnap reggel Ágacska és a többi manó is úgy döntött, hogy ők is varrnak egy kis zsebet a saját sapkájukra. Beletettek egy-egy apró követ, amit a barátaiktól kaptak, vagy egy szívecskét, amit egymásnak rajzoltak. Így mindig emlékeztek rá, hogy a szeretet kicsiben is csodákra képes.
Ha te is készítesz egy titkos zsebet a sapkádra, rejts el benne valami kedveset: egy rajzot, egy kavicsot vagy egy szalvétát, amin a családod mosolya van. Így bármikor előveheted, ha szeretetre vágysz, vagy ha valakit meg szeretnél lepni.
Így volt, így nem volt, ilyen csodás volt ez a mese! A Mikulás sapkájának titkos zsebe mindig emlékeztet arra, hogy a szeretet a legnagyobb varázslat, amit mindannyian ajándékozhatunk egymásnak.