A Mikulás különleges órájának titokzatos eredete
Réges-régen, amikor az első hópelyhek még a világ legnagyobb titkait suttogták, messze északon, a Hóhegyek mögött, élt a Mikulás. Ő nem csak a gyerekek örömének hozója volt, hanem a szeretet és a jóság védelmezője is, és volt egy különleges órája, amiről senki sem tudta, hogyan került hozzá. Az óra nem olyan volt, mint a többi: csodálatos, arany színben ragyogott, a számlapján aprócska hópelyhek táncoltak, és minden egyes kattanása egy újabb csodát ígért.
Egy havas éjszakán, amikor a manók már régen álomba szenderültek, Mikulás a kandalló előtt üldögélt, és az órát nézegette. „Olyan különös ez az óra,” gondolta magában. „Vajon honnan származhat?” Ekkor halkan megszólalt a régi ingaóra a sarokban: „Talán ideje, hogy elmeséljem neked a történetét.”
Hogyan került az óra Mikulás kezébe?
Sok-sok évvel ezelőtt, amikor Mikulás még ifjú volt, meglátogatott egy kis falut, ahol a gyerekek soha nem kaptak ajándékot. Az emberek ott szomorúan éltek, nem volt nevetés, sem boldogság. Egyetlen kisfiú, Petike, hitt még a csodában, és minden este reménykedve nézett ki az ablakon, hátha egyszer eljön a Mikulás.
Egyik éjjel, amikor a hó mindent beborított, Petike talált egy régi, elhagyatott órát a falu szélén, a nagy tölgyfa alatt. Az óra megfagyva hevert, de amikor Petike megérintette, melegséget érzett a kezében. Halkan megszólalt az óra: „Ha jó szívvel kívánsz valamit, teljesülhet a vágyad.” Petike nem magára gondolt, hanem a barátaira és a falubeliekre. „Azt kívánom, hogy mindenki újra boldog legyen, és rájöjjünk, mennyire fontos egymást szeretni” – suttogta.
Abban a pillanatban az óra aranyfénnyel izzott fel, és varázslatos hangon hívta magához a Mikulást. „Ez az óra mostantól a tiéd” – mondta Petikének. „Vidd el, hogy minden gyerek kívánsága meghallgatásra találjon!” Petike átadta az órát a Mikulásnak, aki könnyekig hatódva megígérte, hogy soha nem felejti el ezt a kívánságot.
Az idő varázsa: mit tud a Mikulás órája?
Ez az óra nem egyszerűen mérte az időt. Mikulás, ahányszor csak ránézett, hallotta a gyerekek legőszintébb kívánságait. Az óra mutatói néha gyorsabban forogtak, amikor a szívek szeretettel teltek meg, máskor lelassultak, ha valahol bánat volt. A manók csodálkozva nézték: „Mikulás, miért pörög az óra ilyen gyorsan?” Mikulás mosolyogva válaszolt: „Mert most sok gyerek gondol jóra és szeretetre.”
Egyik évben, amikor a karácsony közeledett, a kis Lili levelet írt a Mikulásnak: „Kedves Mikulás! Én csak azt szeretném, hogy anyu mosolyogjon, és apu több időt töltsön velem.” Az óra mutatói ekkor szinte táncra perdültek, és Mikulás tudta, hogy Lili kívánsága fontosabb minden ajándéknál.
A gyerekek kívánságai és az óra kapcsolata
Ahogy telt az idő, egyre több gyerek kívánsága jutott el a Mikuláshoz ezen a varázslatos órán keresztül. Nem minden kívánság szólt játékokról vagy édességről. Sok gyerek azt szerette volna, hogy a testvérével kibéküljön, vagy hogy egy magányos barát mosolyogjon végre. Mikulás minden évben újra és újra elcsodálkozott, milyen sok szeretet és jóság van a gyermekszívekben.
A manók gyakran kérdezték tőle: „Mikulás bácsi, hogyan hallod meg ilyen sok gyerek vágyát?” Mikulás elárulta: „Ez az óra nem csak az időt mutatja, hanem a szeretet erejét is. Ahol jóság születik, ott az óra aranyfénnyel ragyog.”
Mit tanít nekünk a Mikulás órájának meséje?
A Mikulás órájának meséje megtanít minket arra, hogy a legfontosabb ajándék a szeretet és a másokra való odafigyelés. Az igazán boldog gyerekek azok, akik nem csak maguknak, hanem másoknak is jót kívánnak. Az idő múlását nem mindig lehet megállítani, de a szeretet ereje minden pillanatban csodákat tehet.
És hogy igaz volt-e a mese? Ki tudja! De egy biztos: ahol szeretet van, ott az idő is különleges varázslattal telik meg.
Így volt, igaz is volt, mese is volt – talán nem is volt igaz!