Egy különös manó története: az elveszett karácsony
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska manó, akit Bendegúznak hívtak. Bendegúz nem volt olyan, mint a többi manó: mindig csillogó szemmel figyelte a világot, és kíváncsi volt minden titokra, ami körülvette. Egy fagyos decemberi reggelen Bendegúz arra ébredt, hogy valami különös hiányzik a levegőből. A manók falucskájában sehol nem szóltak karácsonyi dallamok, a házikók ablakában nem világítottak gyertyák, sőt, még a sült mézeskalács illata sem szállt a levegőben.
Ez bizony nagyon meglepte Bendegúzt. „Hol lehet a karácsony?” morfondírozott magában, miközben sapkáját a fejébe húzta. Odament a falu legöregebb manójához, Ágoston bácsihoz.
„Ágoston bácsi, hol van a karácsony? Miért olyan csendes és sötét a falunk?” kérdezte aggódva.
Az öreg manó vállat vont. „Azt hiszem, Bendegúz, valahol elveszett. Mióta mindenki csak a saját dolgaival törődik, elfelejtettük, mi is az igazi karácsony.”
Miért tűnt el a karácsony a manók világából?
Bendegúz hosszasan gondolkodott. Megfigyelte, hogy a manók mostanában gyakran veszekedtek apró dolgokon, mindenki csak a saját kis dolgaival foglalkozott. Senki sem mosolygott vagy segített a másiknak. Talán ezért is tűnt el a karácsony! A kis manó elhatározta, hogy megkeresi az ünnepet, és visszahozza a faluba.
Mielőtt útra kelt volna, elköszönt édesanyjától.
„Vigyázz magadra, Bendegúz!” mondta aggódva az anyukája, miközben melegen bebugyolálta.
„Ne félj, anya! Megtalálom a karácsonyt, és visszahozom nektek!” ígérte hősiesen Bendegúz, majd elindult az erdőn át.
A keresés első lépései: a manó útra kel
Az első útja a Hókirálynőhöz vezetett, aki messze fent élt a havas csúcsokon. Bendegúz bátran kopogott be az ajtaján.
„Szervusz, Hókirálynő! Nem láttad valahol a karácsonyt?”
A Hókirálynő komolyan nézett rá. „A karácsony? Nem, én csak havat és jeget ismerek. De talán az erdei állatok többet tudnak.”
Bendegúz tovább indult, és találkozott egy szomorú mókussal, aki éppen eleséget keresett.
„Segíthetek neked?” kérdezte a manó.
A mókus hálásan nézett rá. „Köszönöm, Bendegúz! Nagyon éhes vagyok.”
Bendegúz segített megtalálni a diókat a hó alatt. Ahogy együtt dolgoztak, Bendegúz érezte, hogy valami melegséget áraszt a szíve. De még nem tudta, hogy ez a karácsony lenne.
Barátok és akadályok a karácsonyi kaland során
Útja során Bendegúz sok akadályba ütközött. Egy havas patakon kellett átkelnie, ahol a jég már olvadozott. Óvatosan, lépésről lépésre haladt át, és amikor elesett, egy kis nyúl segített neki felállni.
„Köszönöm, Nyuszi! Igazán kedves vagy!” mondta Bendegúz.
„A barátok ezért vannak!” válaszolta a nyúl, és együtt kacagtak.
Ahogy mentek tovább, még egy magányos őzikét is találtak, aki elveszítette az anyukáját. Bendegúz segített neki megtalálni a családját, és közben egyre több barát csatlakozott hozzá.
Mindenütt, ahol segített, érezte, hogy egyre melegebb lesz a szíve. A manók falujában eközben egyre jobban hiányzott mindenkinek Bendegúz, és rájöttek, mennyire szeretik őt.
A manó végül megtalálja a valódi karácsony titkát
Amikor Bendegúz végül hazatért, a falu lakói boldogan fogadták. A kis manó mosolyogva mesélte el kalandjait, és közben rájött, hogy a karácsony nem egy tárgy vagy egy hely, hanem a szívben él.
„Karácsony akkor lesz, ha szeretjük egymást, segítünk a bajban, és együtt örülünk” mondta hangosan a többieknek.
A manók újra összegyűltek, meglátogatták a magányosokat, megosztották az ételt, és együtt énekeltek. A falu hamarosan újra fényben és nevetésben úszott, és a karácsonyi hangulat visszatért.
Így volt, úgy volt, igaz volt, vagy talán nem is egészen – ilyen volt ez a mese! Sose felejtsétek: a karácsony ott van, ahol szeretettel fordultok egymás felé, és segítetek annak, akinek szüksége van rá.