A kisgyertya álma: világítani a sötétben
Egyszer réges-régen, egy aprócska falusi házban, élt egy csinos kisgyertya a gyertyatartók polcán. Ő volt a legkisebb a testvérei között, s mindennap arról álmodott, hogy egyszer majd világíthat az éjszakában. Amikor beköszöntött az este, és a sötétség bekúszott a szobába, a kisgyertya egyre csak sóhajtozott.
„Bárcsak én is világíthatnék, mint a nagyok!” – sóhajtott egy este halkan, mikor a holdfény megcsillant a viaszos testén.
A nagy gyertyák csak mosolyogtak rá. „Majd eljön a te időd is, kis testvér! Légy türelmes!” – mondták meleg, barátságos hangon. A kisgyertya azonban nem tudott nyugodtan várni, mert úgy érezte, hogy valami fontos dolga van: segíteni szeretne másokon, elűzni a sötétséget.
Az első próbálkozások: bátorság és kudarc
Egy este, amikor a házigazda a polchoz lépett, hogy egy gyertyát válasszon, a kisgyertya minden erejével igyekezett magára vonni a figyelmet. „Engem is vigyél el, kérlek! Hadd világítsak!” – suttogta halkan. De a házigazda egy nagy, vastag gyertyát választott, és a kisgyertya újra egyedül maradt.
Másnap egy kis szellő suhant be az ablakon, és a kisgyertya odasúgta neki: „Szél, kérlek, segíts nekem! Vigyél oda, ahol világíthatok!” A szellő próbált rajta segíteni, de a gyertya túl nehéz volt ahhoz, hogy elmozdítsa. A kisgyertya szomorúan nézett maga elé.
„Talán sosem fog sikerülni… Talán túl kicsi vagyok ehhez” – gondolta magában.
Barátok a láng útján: támogatás és tanulás
Egy este azonban, amikor a gyertyák csendben pihentek, egy apró egér surrant a polc alá. „Miért vagy ilyen szomorú, kisgyertya?” – kérdezte barátságosan.
A kisgyertya elmesélte álmát, hogy világítani szeretne, és elűzni a sötétséget. Az egér elgondolkodott, majd megszólalt: „Tudod, mindenki máskor és máshol világít. Talán most nem, de egyszer eljön a te időd is!”
Másnap a nagy gyertyák is mellé álltak. „Mi is izgultunk ám, mikor először világítottunk” – mondta egy öreg, csonka gyertya. „De amikor eljött az este, és szükség volt ránk, büszkék voltunk, hogy segíthettünk.”
A kisgyertya meghatódott barátai szavaitól, és új erőre kapott. Úgy érezte, most már bármire képes lesz, ha eljön a pillanat.
Fény az éjszakában: a vágy teljesülése
Egy szeles, viharos éjszakán hirtelen elaludt az áram a házban. A család a sötétben tapogatózott, és a házigazda sietve kutatni kezdett a polcon. Az összes nagyobb gyertya elfogyott már, csak a kisgyertya maradt ott, ahol mindig is volt.
„Itt egy kis gyertya!” – kiáltott fel örömmel a házigazda, és meggyújtotta a kisgyertya kanócát. Az első pillanatban bátortalanul pislákolt a láng, de ahogy a család köré gyűlt, a kisgyertya egyre fényesebben világított.
„Milyen kedves, meleg fényed van!” – mondta a legkisebb gyerek.
A kisgyertya boldogan világított egész este. Megmelegítette a család szívét, és fényt vitt a sötétségbe. Büszke volt magára, mert végre elérte azt, amire egész életében vágyott.
Tanulságok: minden kis láng számít
Amikor a vihar elvonult, és újra világos lett, a család hálásan nézett a kisgyertyára. Bár már rövidebb lett, mint valaha, szíve tele volt boldogsággal, mert segíthetett.
A többi gyertya most már tisztelettel nézett rá, az egér pedig boldogan suttogta neki: „Látod? Nem számít, milyen kicsi valaki, a fénye sokat jelenthet.”
Így volt, igaz volt, mese volt!