A karácsonyi est előkészületei és várakozás
Havas reggelre ébredt a kis falucska, ahol a kis Hanna élt a családjával. Az ablakpárkányon hópelyhek táncoltak, és a kéményből édes illatú füst szállt fel. Hanna már napok óta számolta vissza a napokat karácsonyig. Minden reggel izgatottan kérdezte anyukáját: Ugye ma már karácsony van? Az anyukája mosolyogva felelte: Még egyet kell aludni, kicsim.
Délután nagy készülődés volt a házban. Hanna apukája beledobott néhány fahasábot a kandallóba, hogy jó meleg legyen, miközben Hanna és öccse, Marci, fenyőágakat díszítettek aranyszínű szalagokkal. A legszebb díszt, egy csillogó ezüstcsillagot, Hanna tette a fa csúcsára. Ez az én ajándékom, mondta büszkén.
Az ünnepi hangulat megteremtése a családban
A konyhából fahéj és narancs illata áradt. Anyuka mézeskalácsot sütött, Marci lelkesen szaggatta a csillag és szív formájú tésztát. Hanna megkérdezte: Segíthetek én is mázazni? Persze, gyere csak! válaszolta anyuka. Hamarosan mindenki ujján cukormáz ragadt, és a tálcán egyre csak gyűltek a díszes sütik.
Amikor besötétedett, apuka felkapcsolta a karácsonyi fényeket. Az ablakban csillogtak a girlandok, és a ház megtelt nevetéssel, énekszóval. Hanna és Marci együtt énekelték a kedvenc karácsonyi dalukat. Mindenki nagyon várta az ünnepi vacsorát, a meglepetéseket, és azt, hogy együtt lehetnek.
Egy titokzatos vendég érkezésének sejtelme
Épp akkor, amikor leültek volna az asztalhoz, hirtelen halk kopogás hallatszott az ajtóból. Ki lehet az? kérdezte Marci. Nem várunk vendéget, felelte apuka meglepetten. Hanna izgatottan szaladt az ajtóhoz, és megállt, mert egy pillanatra félt. Anyuka óvatosan nyitotta ki az ajtót, de odakint csak a hóesés kavargott.
Aztán egy apró, piros sapkás alak lépett elő a sötétből. Jó estét kívánok! mondta vékony hangon. Megálltam pihenni, mert hosszú utam volt. Engem is beengednek egy kis melegre? Hanna és Marci egymásra néztek. Sosem láttak még ilyen kicsi vendéget. Anyuka barátságosan bólintott: Gyere csak be, szívesen látunk, Karácsonykor senki sem maradhat kint a hidegben.
A titkos vendég kilétének felfedése
A kis vendég levette a sapkáját, és kiderült, hogy egy apró manó volt, akinek arca pirosra volt csípve a hidegtől. Megköszönte a meleg teát, amit Hanna adott neki. Hosszú útról jövök, mondta, segíteni szoktam a Mikulásnak, de most elkéstem a nagy havazás miatt.
Hanna tágra nyílt szemmel hallgatta: Te tényleg a Mikulás manója vagy? kérdezte. A manó kacagott: Igen, és most először vagyok ilyen messze az otthonomtól karácsonykor. Marci azonnal megkínálta mézeskaláccsal. Ha már itt vagy, maradj velünk! javasolta Hanna. Az egész család egyetértett, és az asztalnál mindenkinek jutott hely.
Meglepetés és tanulságok a karácsonyi estén
Az este csodásan telt. A kis manó mesélt az Északi-sarkról, rénszarvasokról és a Mikulás műhelyéről. Hanna és Marci tátott szájjal hallgatták. Az ünnepi vacsora végére a manó arca kipirult a nevetéstől és a melegtől. Köszönöm, hogy befogadtatok, mondta. A karácsony igazi csodája, hogy senki sem marad egyedül.
Amikor az éjféli csengő megszólalt, a manó elköszönt, és titokzatosan eltűnt a hóesésben. Hanna sokáig nézte az ablakból, hátha visszajön. De tudta, hogy mindig emlékezni fog erre a különleges karácsonyra, amikor egy titkos vendég érkezett hozzájuk, és a szeretet ereje melegséget vitt mindenki szívébe.
Így volt, úgy volt, igaz volt, vagy talán mese volt, de egy biztos: ahol szeretet és jóság lakik, ott mindig csodák történhetnek.