A jégvarázsló legendája: hogyan kezdődött minden
Egyszer réges-régen, amikor a hegyeket még sűrű hó borította, egy messzi országban élt egy titokzatos jégvarázsló. Senki sem tudta igazán, honnan jött, csak azt, hogy amikor megjelent, minden befagyott körülötte. Az erdő fái jeges díszeket öltöttek, a patakok elcsendesedtek, és az állatok is hideg odúikban gubbasztottak.
A falu gyerekei gyakran nézték a távoli hegycsúcsokat, hátha megpillantják a jégvarázslót. Sokan félték, mások kíváncsiak voltak rá. Senki sem merészkedett túl közel hozzá, mert azt beszélték, hogy a varázsló szíve jégből van, és ahol jár, ott soha nem olvad el a hó.
A meleg szív jelentősége a hideg világban
Egy nap azonban a faluban élt egy kislány, Lili, akinek a szíve mindig tele volt szeretettel. Lili nem félt a hidegtől. Amikor a falu lakói panaszkodtak a zord télre, ő mindig mosolygott, és segített mindenkinek, aki fázott vagy szomorú volt.
Az édesanyja egyszer azt mondta neki: „A legmelegebb szív még a legnagyobb hideget is elűzi.” Lili szíve ettől a mondattól még melegebben kezdett dobogni. Úgy gondolta, talán még a jégvarázslót is meg lehetne vele gyógyítani.
Találkozás a jégvarázslóval: sorsfordító pillanat
Egy este, amikor Lili a falu szélén sétált, hirtelen hideg szél csapott le rá. A fák ágai jeges csilingelést hallattak, és a holdfényben ott állt előtte a jégvarázsló.
„Azt mondják rólad, hogy jégből van a szíved,” mondta Lili bátorságot gyűjtve.
A varázsló komoran nézte őt. „Én vagyok a hideg ura. Bárhová megyek, minden megfagy. A szívem valóban jégből van, és nem ismerem a melegséget.”
Lili nem hátrált meg, pedig a hideg már szinte csípte az arcát. „Talán, ha engednéd, hogy megöleljelek, éreznéd, milyen a szeretet melege.”
A jégvarázsló először nagyon meglepődött. „Senki sem próbált barátkozni velem. Mindig csak féltek tőlem.”
Barátság vagy ellenségeskedés a két világ között
Lili közelebb lépett, és gyengéden megfogta a varázsló kezét. Ahogy keze találkozott a varázsló kezével, meleg hullám futott át rajta. „Nem kell egyedül maradnod. A szeretet meg tudja olvasztani a leghidegebb szívet is,” suttogta.
A jégvarázsló megremegett. Sosem érzett még ilyet. Körülöttük a hó lassan olvadni kezdett, és az első hóvirágok kibújtak a földből. Egy pillanatra minden csendes lett, csak Lili szívdobbanása visszhangzott a fák között.
„Barátod lehetek?” kérdezte Lili.
A jégvarázsló szemeiben könnyek csillantak meg, mint apró jégkristályok. „Soha senki nem kérdezte ezt tőlem. Igen, szeretném, ha a barátom lennél.”
A szeretet ereje: hogyan olvad meg a jégszív
Attól a naptól kezdve a falu mellett a tél már nem volt olyan zord. A jégvarázsló gyakran sétált a mezőkön Lilivel, és ahol elhaladtak, ott mindig megjelentek az első tavaszi virágok. Az emberek már nem féltek tőle, hanem üdvözölték, sőt, néha játszani hívták a gyerekek közé.
Lili szeretete megolvasztotta a jégvarázsló szívét, és megtanította neki, hogy a legnagyobb hidegben is van hely a szeretetnek. A varázsló már nem volt magányos, hiszen nap mint nap érezhette barátja meleg szívét.
És aki ott járt a faluban, azt mesélte, hogy a jégvarázsló mosolya olyan ragyogó volt, mint a tavaszi napfény.
Így történt, hogy a hideg világban is legyőzhetetlen a szeretet ereje.
Hát így volt, igaz volt, mesebeli volt!